Vinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.x
Köszöntjük olvasóinkat a Bajai III. Béla Gimnázium diáklapjának, a Bélapnak az oldalán!

Aktuális

Itália, te csodás!

Az őszi szünetben az iskolából igen sokunknak lehetősége volt részt venni egy olaszországi utazáson. Csodás élményekben lehetett részünk.

A buszról leszállva Triesztben az első meglepetés, ami ért minket, az időjárás volt. Mi hosszú, őszi ruhában érkeztünk a ragyogó napsütésbe, az olaszok pedig fürdőruhában napoztak, vagy úszkáltak a tengerben. Itt bejárhattuk a szépséges Miramare kastélyt. Este a szállásunkon elfogyasztottuk első paradicsomos tésztánkat, amely azután minden további napon is a vacsoraasztalunkra került, ám meglepő módon még ezt is változatosan tudták elkészíteni.

Bejártuk Toszkána főbb városait. Velencében, miután átverekedtük magunkat az éppen akkor tartott maratonon, megnézhettük a város legnagyobb látványosságait: köztük a Sóhajok hídját, a Szent Márk teret és a Dózse palotát. Majd hajóra szálltunk és Ravenna felé vettük az irányt, hogy meglátogassuk Dante sírját.

Másnap Firenzébe vitt az utunk, ahol elképesztő csodákat tekinthettünk meg, a Firenzei Dómot, a Ponte Vecchiót, az Uffizzi képtárat, és még sok más egyebet.

A következő napon a szakadó eső sem gátolt meg minket abban, hogy Pisában meglátogassuk a Csodák terét, és felmenjünk a híres ferde toronyba. Bőrig ázva, de még mindig lelkesen mentünk innen tovább Siennába, egy rövidebb városnézésre.

 

Utolsó napunkon még megálltunk Veronában, hogy bejárjuk az Arénát és megálljunk a bizonyos erkély alatt, egy kis üzenetet hagyni Júliának. Majd nem volt más hátra, mint elindulni hazafelé. Hogy ne unatkozzunk, idegenvezetőnk egy kvízt állított össze számunkra, melynek végén mindenki kapott egy kis jutalmat. Az út során moziztunk is egyet közösen, mindenki nagyon jól szórakozott a Shrek első részén. Mikor a hajnali órákban visszaértünk Bajára, mind fáradtan, de élményekkel tele indultunk haza. Az utazás nem lett volna ilyen remek a jó társaság nélkül, a közel 60 fős csapatunk a végére egészen összekovácsolódott.

Köszönet illeti Banga-Burány Teréz tanárnőt, aki mindezt megszervezte nekünk!

Én nagyon remélem, hogy lesz még hasonló alkalom meglátogatni ezt a különleges országot, hiszen oly sok még ott a látnivaló. És arra biztatnék mindenkit, hogy legközelebb tartsatok ti is velünk!

 

Siket Emma

Milyen volt repülni?

Az Erasmus frankfurti ciklusa alatt rengeteg emlékkel lettem gazdagabb, és sok „első élmény” került fel a listámra (például soha nem fizettem még euróval előtte, külföldön sem jártam és főleg nem utaztam még repülővel). Mindig vágytam megtapasztalni, hogyan néz ki a világ a felhők közül, és rettentően izgatott voltam, de közben feszült is, mikor eljött ez a pillanat.

 

- Check- in -

 

  A csomagjaink feladásánál semmi gond nem volt, rögtön továbbengedték csapatunkat az átvilágításhoz, ami szintén nem kis dolog volt számomra, tekintve, hogy ilyet sem csináltam még azelőtt, attól függetlenül, hogy filmekből és könyvekből tudtam róla.

  Természetesen utolsóként pakoltam bele a tálcákba a holmijaimat, így a végén, mikor egy másik szalagra irányították a kézipoggyászom, eléggé megrémültem, de végül semmi kivetnivalót nem találtak nálam.

- A repülőben -

 

  A jegyem ablak mellé szólt, a szomszédom pedig szintén nem repült még azelőtt. Én örültem ennek, mert tudtam, hogy meg fogja érteni az érzéseimet, és automatikusan kaptunk egymás keze után, mikor a gép elkezdett emelkedni. Többek között ez is segített, hogy ne kívánjam magam vissza a földre.

  Furcsa szokásom nevetéssel csökkenteni a bennem felgyülemlett stresszt, és így visszagondolva elég őrülten nézhettem ki, miközben egyszerre sikítottam, nevettem és görnyedtem előre, hogy kevésbé fájjon a fejem a nyomáskülönbség miatt. (Utólag megkérdezve egy egytől tízes skálán 12/10 voltunk hangosak.)

  Sok ismerősömtől kaptam tanácsot a repüléssel kapcsolatban, ezek közül az egyik, amit megfogadtam - a rágózás - volt, ami elméletileg enyhíti az említett fejfájást. Az első felszállásnál ez bevált, valószínűleg több placebo hatással, mint haszonnal, mégis ad egy kis megnyugvást az embernek, ha rághat valamit.

  Egyenesbe kerülve már lenyugodtak a kedélyek, és elragadott magával - a táj - szépsége. Számomra olyannak tűnt, mintha egy domborzattal díszített szőnyeget látnék, meglepően máshogy nézett ki fentről minden. Furcsa volt látni a hangyaméretűvé zsugorodott házakat, és a madzaggá vékonyodott Dunát.

  Az út hátralevő részét fotózással töltöttem, a leszállást pedig már könnyebben átvészeltem, habár a fejem másnap reggelig fájt egy kicsit.

  Sajnáltam, mikor véget ért a kaland, mert addigra úgy megszerettem, hogy azóta is azt gondolom, képes lennék minden nap repülni. 

Piri Kornélia