Vinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.xVinaora Nivo Slider 3.x
Köszöntjük olvasóinkat a Bajai III. Béla Gimnázium diáklapjának, a Bélapnak az oldalán!

Aktuális

Görögországban jártak a bélások

 

A Bajai III. Béla Gimnázium egy nemzetközi Erasmus pályázat résztvevője. Ennek keretében három másik gimnáziummal együtt egy kétéves projekten dolgoznak a diákok és a tanárok. A ,,healTH AT School/THATS" elnevezésű projekt lényege a fiatalok nyelvi és digitális készségének fejlesztése mellett az internet tudatosabb használatának hangsúlyozása. Kiemelt téma az internetes zaklatás. Az első nemzetközi találkozó Baján volt, a második a görögországi Almyrosban. Ezen 6 bélás, 6 erdélyi, 20 görög, 8 frankfurti diák és 10 tanár vett részt.

Kiutazásunk során annyi kihívást állítottak csupán elénk, hogy hajnali egykor keltünk (ami kicsit korábban van, mint mikor nulladik órára megy az ember), de volt olyan is, aki egyáltalán nem aludt. Kettőkor már el is indultunk Budapestre. Hat és hét között hátunk mögött hagytuk Ferihegyet egy kis Airbusszal. Összerázta a gyomrunkat a gép egy kis légörvényi kalanddal, de a legnagyobb biztonságban érkeztünk meg Bécsbe. Ezután egy sokkal kényelmesebb repülővel indultunk el és érkeztünk meg Athénba fél egy körül. Visszafelé hat órával későbbre tettek át minket, egy másik járatra, egy átszállás helyett kettőt kaptunk, és dél helyett másnap hajnali egykor érkeztünk meg Magyarországra, sokan egy életre kiábrándultak a repülős utazásból.

 

Görögországban az iskolában is jártunk, többnyire csoportos érzékenyítő foglalkozásokon. Az első napunkon, kedden minden ország csapata bemutatkozott egy saját országukról, városukról, valamint az iskolájukról szóló powerpoint előadással a többi tanuló és kísérő tanáraik előtt. Ezután a projekt témájával, azaz a zaklatással kapcsolatos foglalkozások következtek. Utolsó napunkon, pénteken is részt vettünk ilyenfajta programokon. Ekkor segítettünk kidíszíteni az iskolát anti-bullying jelmondatokkal, illetve az egyik falra szupergonoszokat és szuperhősöket festettünk az iskolai bántalmazások témájánál maradva. Ezután egy drámaórán jártunk, melyen állóképekkel fejeztük ki magunkat és ábrázoltunk adott szituációkat kisebb csoportokban.

 

Természetesen a „munkán” kívül kirándulásokra, szórakozásra is jutott időnk. A szerdai nap volt az egyik legmozgalmasabb. Először a Meteorákat néztük meg, ezek hatalmas hegycsúcsokra épített kolostorok, utána Lárisza városába utaztunk, itt ebédeltünk és volt még időnk vásárolgatni is. Másnap túrázni mentünk, jártunk a bámulatos tengerparton és Volos városában is. Az utolsó estén pedig egy búcsúbulit csaptunk, ahol együtt táncoltunk és énekeltünk, majd könnyes búcsút vettünk családjainktól és fáradtan, de élményekkel gazdagodva indultunk haza Magyarországra.

 

Tapasztalatunk alapján a napsütötte, színes, derült mediterrán ország hangulata tökéletesen passzol az itt élő emberekhez is, hiszen mindig mosolygósak, folyton pörögnek és tele vannak szeretettel. Vendégeiket olyan törődéssel és izgatottsággal fogadták, hogy ennél jobban már nem is érezhettük volna otthon magunkat. Nemcsak partnereinkkel, de a többiekkel is – úgy gondolom – életre szóló barátságokat alakítottunk ki, sokunk már meghívással, esetleg pontosan kitűzött időponttal rendelkezik a következő látogatásra vonatkozóan. Hisz a görög kapcsolatainkat jobban ki sem használhatnánk, mint egy tengerparti nyaralás szervezésével.

 

A görög étkezési szokások egy része igencsak eltér a hazaitól. Ez a reggelire, vacsorára nem, az ebédre annál inkább igaz. Nemcsak, hogy később költik el, 3-4 óra táján, de 1-1,5 órába gyakran beletelik, mert közben/utána sokat beszélgetnek. Mindig fogyasztanak előételt, ez legtöbbször zöldséges, feta sajtos saláta, bőséges olivaolajjal és ropogós kenyérrel, amit a közös tálba mártogatnak. A főétel legtöbbször erősen fűszerezett (disznó)hús, a köret szerepe elhanyagolható. Gyakran nélkülözik az evőeszközöket, családi körben szinte kézzel-lábbal esznek. A legenda igaz, mennyei a gyrosuk, bár nem sokban különbözik a miénktől; a legnagyobb eltérés, hogy kicsit fűszeresebb. Összességében jellemző a felszabadultság az étkezéskor és azon túl is.

 

 

Csorba Lilla

 

 

Interjú Aranyosi Péterrel

Január 11-én Aranyosi Péter, a Dumaszínház társulatának tagja két előadást is tartott Bácsalmáson, és egytől egyig minden székre jutott érdeklődő néző, én pedig kaptam az alkalmon, hogy készítsek vele egy rövid interjút. A humorista nosztalgiázik kicsit az olvasóknak, és visszaemlékezik saját középiskolás éveire, valamint feszegeti a poéngyártás témáját is.

 

Tekintettel arra, hogy középiskolás vagyok, sok minden érdekel, ezért szeretnék feltenni pár kérdést, ami felidézi az Ön gimis éveit. 

Én szakközépiskolába jártam Miskolcra, a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskolába, ami egy nagyon-nagyon konzervatív és igényes iskola volt.

Mindenki puskázik életében legalább egyszer. Önnek volt valamilyen különleges puskázási technikája?

Nagyon sokat puskáztam. A puskázás egyébként nem rossz, ugyanis rászorít arra, hogy tulajdonképpen a lényeget ki tudd emelni. Aztán ha rájön a tanár, rájön, ha nem, nem. Pofátlanul nem szabad csinálni.

A puskázáson kívül meggondolatlan dolgokat is csinálunk életünknek ebben a korszakában. Önnek mi volt a legőrültebb cselekedete középiskolában, akár barátokkal, akár nélkülük történt?

Amikor felgyújtottam a fizikaszertárat. Nem volt őrült dolog, véletlen.

Ha már volt bolondság, most térjünk át a szebb pillanatokra. Ha ki kellene emelnie egy kedvenc pillanatot vagy napot az életéből, melyik lenne az és miért?

A gyerekeim születése volt az egyik ilyen kedvenc pillanatom. A másik, amikor sikerült eljutnom arra a koncertre, amire egész tinédzser korom óta készültem. Írországba mentünk a Madness zenekar koncertjére, és nekem ez nagyon nagy élmény a mai napig, hogy láttam azokat, akiket tulajdonképpen… Ti már fiatalon nem nagyon értitek ezt meg, de akkor nem engedtek ki minket az országból, és ezért nagy dolog volt, hogy láttam egy nyugati világsztárt.

Miért szereti Miskolcot?

Mert az a hazám, én ott születtem. Nekem a Diósgyőr mint focicsapat például azért fontos, mert elköltöztem Budapestre tizennyolc éve, és tulajdonképpen akkor vagyok a népemmel, a barátaimmal... a népemmel, inkább ez a jó szó, amikor Budapesten vagy akárhol vidéken elmegyünk egy Diósgyőr meccsre. Mert akkor együtt vagyok velük.

A teljes neve Aranyosi Péter György. Szereti a második keresztnevét, a Györgyöt?

György a keresztapámnak a neve, nálunk a családban így van, úgyhogy a gyerekeimnek is van második neve. Használom is! Hivatalos papírokon Aranyosi Péter Györgyöt használom, de ha aláírom a jegyeiteket, akkor Aranyosi Peti.

A Dumaszínház kezdete óta nagy népszerűségre tett szert frappáns vicceivel. Ezek a poénok hogyan készülnek?

Hát, ez… hosszú és bonyolult folyamat, azt kell, hogy mondjam, azzal a mondattal tudnám ezt legömbölyíteni, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Szóval valamikor nagyon könnyen jön, valamikor nagyon nehezen, de egy biztos, hogy teljes erőből arra kell, hogy koncentráljon az agy, hogy poént kell gyártani. Erre ráállsz, ez nem csinált dolog, ez egyszerűen kiszakad.

Szokott rögtönözni, vagy elvarrni egy szálat, ha a közönségtől várt hatás elmarad?

Rengeteget rögtönzök, most is rögtönöztem, hát itt is látod, volt nyerítő három férfi sörözve, itt is volt mobiltelefonozás menet közben, itt is volt valamifajta kiszólás, tehát mindig van. Ezeket én nagyon élvezem, és hát látod, az elején a közönség is nagyon élvezte, érezték, hogy nem a műsor része, nem mintha a műsort nem élvezték volna.

Záróakkordként szeretnék még érdeklődni affelől, van-e kedvence a saját poénjai közül?

A saját poénjaim közül egy kedvencem van, a Perui indiánok című blokk, ami egy nagyon komoly gyilkosságnak, egy nagyon szomorú halálesetnek a története, és én azt hiszem, azt egészen parádésan megénekeltem.

 

Piri Kornélia