Szabó Róbert nyilatkozott újságunknak a tíznapos verstáborról, amin járt.
Hol volt ez a tábor?
Csíkcsomortánban voltunk tíz napot egy irodalmi verstáborban.
Mi volt ennek a lényege?
Ez arról szólt, hogy múlt évben elkezdődött egy rendezvénysorozat, a Versünnep Fesztivál, és ezen fiatalok szavaltak.
Te hogy kerültél bele ebbe az egészbe?
Én is indultam ezen a megmérettetésen, és aki megnyerte ezt a versenyt, az jöhetett a táborba. Kivételes eset vagyok, mert én csak egy mellék rendezvényén vettem részt, ahol két különdíj is volt: vagy továbbjutok versfesztivál döntőjébe, vagy megnyerem ezt a táborban való részvételt. Nekem sikerült megnyernem az utóbbit, szóval szerencsés voltam.
Milyen volt a szállásotok?
Van egy szálló Csomortánban, az a neve, hogy Szellő Szálló. Ez egy mini szálló, de a lényeg az volt, hogy együtt volt a csapat. Voltak öt-, illetve háromfős szobák, Nekem sikerült egy ötfős szobába kerülnöm, ahol nem voltam egyedül.
Jó volt a társaság?
Nagyon jó, az esti programok után mi is próbáltuk lefoglalni magunkat, beugróztunk meg kitaláltunk helyzetgyakorlatokat, szóval elvoltunk.
Milyen programok voltak?
A tábor tematikája alapján az egyik nap tréningeztünk, ez helyzetgyakorlatokból meg verselemzésekből állt, a másik nap pedig elmentünk kirándulni.
Miket láttatok?
Megnéztünk sok templomot, meg rengeteg emlékhelyet, jártunk például Brassóban is, ahol megnéztük a Fekete-templomot.
Ezek mellett Robi megengedte, hogy egyik akkor készült művét is megjelentessük:
Irónia
Mert a szerelem az élet megrontója
Kérdezz meg bárkit, én vagyok a legjobb tudója,
Bájos kis hazugság szép maskarába bújtatva,
De mikor üt az óra, az álarcok lehullnak.
S mit találsz a helyén?
Semmi mást, csak mély sötét
Érzelmek eszetlen forgatagát,
Melyben egy piciny csónak,
Mint szeles vad tengeren,
Küzd a hullámok ellen,
Melynek oldalára egy szót véstek:
Espoir! – Remény!
Kérdezett: Galambos Viktória
