Interjú Aranyosi Péterrel

Részletek

Megjelent: 2019. január 20. vasárnap, 15:30

Január 11-én Aranyosi Péter, a Dumaszínház társulatának tagja két előadást is tartott Bácsalmáson, és egytől egyig minden székre jutott érdeklődő néző, én pedig kaptam az alkalmon, hogy készítsek vele egy rövid interjút. A humorista nosztalgiázik kicsit az olvasóknak, és visszaemlékezik saját középiskolás éveire, valamint feszegeti a poéngyártás témáját is.

Tekintettel arra, hogy középiskolás vagyok, sok minden érdekel, ezért szeretnék feltenni pár kérdést, ami felidézi az Ön gimis éveit. 

Én szakközépiskolába jártam Miskolcra, a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskolába, ami egy nagyon-nagyon konzervatív és igényes iskola volt.

Mindenki puskázik életében legalább egyszer. Önnek volt valamilyen különleges puskázási technikája?

Nagyon sokat puskáztam. A puskázás egyébként nem rossz, ugyanis rászorít arra, hogy tulajdonképpen a lényeget ki tudd emelni. Aztán ha rájön a tanár, rájön, ha nem, nem. Pofátlanul nem szabad csinálni.

A puskázáson kívül meggondolatlan dolgokat is csinálunk életünknek ebben a korszakában. Önnek mi volt a legőrültebb cselekedete középiskolában, akár barátokkal, akár nélkülük történt?

Amikor felgyújtottam a fizikaszertárat. Nem volt őrült dolog, véletlen.

Ha már volt bolondság, most térjünk át a szebb pillanatokra. Ha ki kellene emelnie egy kedvenc pillanatot vagy napot az életéből, melyik lenne az és miért?

A gyerekeim születése volt az egyik ilyen kedvenc pillanatom. A másik, amikor sikerült eljutnom arra a koncertre, amire egész tinédzser korom óta készültem. Írországba mentünk a Madness zenekar koncertjére, és nekem ez nagyon nagy élmény a mai napig, hogy láttam azokat, akiket tulajdonképpen… Ti már fiatalon nem nagyon értitek ezt meg, de akkor nem engedtek ki minket az országból, és ezért nagy dolog volt, hogy láttam egy nyugati világsztárt.

Miért szereti Miskolcot?

Mert az a hazám, én ott születtem. Nekem a Diósgyőr mint focicsapat például azért fontos, mert elköltöztem Budapestre tizennyolc éve, és tulajdonképpen akkor vagyok a népemmel, a barátaimmal... a népemmel, inkább ez a jó szó, amikor Budapesten vagy akárhol vidéken elmegyünk egy Diósgyőr meccsre. Mert akkor együtt vagyok velük.

A teljes neve Aranyosi Péter György. Szereti a második keresztnevét, a Györgyöt?

György a keresztapámnak a neve, nálunk a családban így van, úgyhogy a gyerekeimnek is van második neve. Használom is! Hivatalos papírokon Aranyosi Péter Györgyöt használom, de ha aláírom a jegyeiteket, akkor Aranyosi Peti.

A Dumaszínház kezdete óta nagy népszerűségre tett szert frappáns vicceivel. Ezek a poénok hogyan készülnek?

Hát, ez… hosszú és bonyolult folyamat, azt kell, hogy mondjam, azzal a mondattal tudnám ezt legömbölyíteni, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Szóval valamikor nagyon könnyen jön, valamikor nagyon nehezen, de egy biztos, hogy teljes erőből arra kell, hogy koncentráljon az agy, hogy poént kell gyártani. Erre ráállsz, ez nem csinált dolog, ez egyszerűen kiszakad.

Szokott rögtönözni, vagy elvarrni egy szálat, ha a közönségtől várt hatás elmarad?

Rengeteget rögtönzök, most is rögtönöztem, hát itt is látod, volt nyerítő három férfi sörözve, itt is volt mobiltelefonozás menet közben, itt is volt valamifajta kiszólás, tehát mindig van. Ezeket én nagyon élvezem, és hát látod, az elején a közönség is nagyon élvezte, érezték, hogy nem a műsor része, nem mintha a műsort nem élvezték volna.

Záróakkordként szeretnék még érdeklődni affelől, van-e kedvence a saját poénjai közül?

A saját poénjaim közül egy kedvencem van, a Perui indiánok című blokk, ami egy nagyon komoly gyilkosságnak, egy nagyon szomorú halálesetnek a története, és én azt hiszem, azt egészen parádésan megénekeltem.

Piri Kornélia