Kávészünetben a Kávészünettel

Részletek

Megjelent: 2019. május 16. csütörtök, 17:48

A Kávészünet zenekar iskolánkban adott koncertje után úgy döntöttem, egy rövid interjú is készítek velük. A srácok nagyon jófejek voltak, válaszoltak a kérdéseimre, úgyhogy olvassátok szeretettel az írást!

A zenekarban eleinte csak ketten voltatok, Popovics György és Németh Ferenc. 

Hogyan éltétek meg a Csillag Születiket?

F: Érdekes volt, mert sokan túláradó örömmel fogadták, amikor továbbjutottak ebben a tehetségkutatóban, mi viszont higgadtabban örültünk. Nagyon jó élmény volt, de mi tényleg az „utca embereként" mentünk be a stúdióba és egyszerűen csak értékeltük a lehetőséget, hogy ennyi embernek megmutathatjuk, amit képviselünk. Egyébként nagyon kedvesek voltak velünk a résztvevők és a műsor készítői is, jó hangulatban töltöttük ott az időt.

A kép forrása: a Kávészünet zenekar Facebook-oldala.

Hogyan találkoztatok? Hogyan állt össze a ma ismert négytagú Kávészünet?

F: Kipi, a dobosunk már sok éve a csapat tagja, Bálint pár éve csatlakozott hozzánk, de már az első hónapokban olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Korábban elég sok tagcsere volt, voltak zenésztársaink, akik keresgélték az útjukat. Mostanra szerintem kijelenthetem, hogy a legjobb formációban működik az együttesünk. Ráadásul nagyon sokat hülyéskedünk a színfalak mögött és a turnébuszban, nagyon jó a kapcsolatunk egymással.

Milyen céllal kezdtetek el zenélni? Ez mennyiben változott?

F: Először csak hobbi volt ez az egész, aztán a sok pozitív visszajelzés hatására rájöttünk, hogy hasznos dolgot csinálunk, például azért is, mert így, énekelve sokkal könnyebben megtanulják a diákok a verseket, és jó jegyeket is szereznek ezáltal. Így kötelező tananyagbeli művek képezik a repertoár egy jelentős részét, de van sok másfajta vers is a tarsolyban.

Mi inspirál titeket? Hogyan választjátok ki, hogy melyik verset zenésítitek meg? 

F: Sokszor intuíció alapján válogatunk, de olyan is van, hogy kötelező verseket nézegetünk, vagy éppen felkérésre zenésítünk meg valamit, amennyiben úgy érezzük, minőségi végeredmény lehet belőle. Az alapvetően mindenképp fontos, hogy hatással legyen ránk egy-egy alkotás, így minél jobbat tudunk kihozni belőle.

Sokat koncerteztek, és biztosan rengeteg szép élményetek van. Van kedvenc fellépésetek?

F: Nagyon sok koncert van már mögöttünk, és fantasztikus élményekkel gazdagodtunk ez idő alatt. Van, amikor azért emlékezetes egy fellépés, mert például a határon túl óriási örömmel fogad minket a kint élő magyarság, nem beszélve a szívélyes vendéglátásról, van, amikor egy nagyobb létszámú koncerten érezzük, hogy szeret minket a közönség, de megesik, hogy valami vicces történik velünk, vagy éppen két koncert között van időnk felfedezni egy-egy várost.

Van kedvenc versetek vagy költőtök? Miért pont az a vers, az a költő?

Gy: Nekem személy szerint József Attila a nagy kedvencem. Már tizenévesen is szerettem a verseit, de nemrég egy videót láttam róla, és még jobban megerősített benne. A kedvenc versem tőle az Óda, ami az új albumunkon is hallható lesz. Már alig várom. 

„Fiatalabb" korotokban is szerettetek zenélni?

Gy: Persze. Fecó kórusban énekelt, majd autodidakta módon kezdett el a kollégiumban gitározni tanulni. 

Én 9 éves korom óta tanulok énekelni, majd később vettem hozzá a zongorát. 

Ha a zene nem lenne, akkor nem is tudom, hogy mi lenne velünk.

Ha lehetőségetek lenne arra, hogy elutazzatok bárhova, akkor hova mennétek?

Gy: Szerencsések vagyunk, mert nagyon sokat utazunk és változatosak a napjaink. Ha választani kell, akkor valami szép helyet mondanék, ahol nincs nyoma a civilizációnak. 

Ha találkozhatnátok egy költővel, ki lenne az?

Gy: Petőfit vagy József Attilát mondanám. Talán inkább Petőfi. Csinálnánk egy selfie-t, hogy a jelen korban irigykedjenek rám az irodalomkedvelők. 

Amúgy kíváncsi lennék, milyen ember volt. 

Van kedvenc színetek?

Gy: Van. Kék.

Mi volt a kedvenc tantárgyatok?

Gy: Változó. Általánosban a testnevelés (ahogy az lenni szokott), középiskolában a történelem és az irodalom. Középiskolában amúgy sokkal jobb tanuló voltam. Lehet, ott már benőtt valamilyen szinten a fejem lágya.

Piri Kornélia