A középiskola valójában út a felnőtté váláshoz, olyan lépésekkel, mint a szalagavató, ballagás vagy az érettségi. Gólyaként el sem tudtuk képzelni, mi vár ránk a következő években. A dolgok gyorsan változnak, élményekkel gazdagodunk, a fájdalmakból pedig igyekszünk tanulni. Ez az első próbatétel: a beilleszkedés, összecsiszolódás olyan emberekkel is, akikkel lehet, hogy éppen egymás ellentétei vagyunk. Felnőni ahhoz, hogy egy építő és összetartó közösség legyünk. Ez egy hosszú folyamat, amely során rengeteg élménnyel gazdagodunk, sokat fejlődünk.
A szalagavató ezt a hosszú utat foglalja össze, melyben lesznek szép pillanatok, olyanok, amelyekre örökké emlékezni szeretnénk. Lesznek benne botlások, talán még bukások is. És végül képesek leszünk felállni a legnagyobb esésekből is, egymást segítve, önmagunkon nevetve. Lesznek váratlan történések, amelyek kimozdítanak a komfortzónánkból. Lesznek gondtalan pillanatok, amelyekben csak élvezzük a jelent, és emlékezünk, hogy nem kell túl komolyan venni az életet. Nem lesz egyszerű, egyhangú, tökéletes főleg nem. De egyedi lesz, és a miénk. Ettől lesz szép és különleges. Egy tánc, amelynek csak mi tudjuk a lépéseit, erősségeit, gyengeségeit, és amely teljes mértékben minket ír le.
Kurucz Hanna