Szerző: iiibela

A Bélap Klub a Bajai III. Béla Gimnázium diáklapjához, a Bélaphoz kapcsolódó rendezvénysorozat. Március 21-én különleges vendéggel találkozhattak a nagy számban összegyűlt bélás diákok és tanárok, Dr. Obádovics J. Gyulával.

A közönséget Jakab József tanár, a Bélap Klub házigazdája üdvözölte. Az ismert matematikus professzort Dr. Munczig Dénesné, a Bajai III. Béla Gimnázium intézményvezetője köszöntötte.  A bélás diákok Vadvirág népdalköre egy kedves műsorral készült erre az alkalomra, melyet követően Páli Noémi intézményvezető-helyettes az anyanyelvén köszöntötte a napokban 97. születésnapját ünneplő, bunyevác származású professzort. Dr. Obádovics J. Gyula Baja város díszpolgára, jelenleg Balatonszárszón él, de mindig szívesen látogat el szülővárosába. A klubdélutánon tartott előadását is gyermek- és fiatalkori emlékeinek felidézésével kezdte. Ezt követően közvetlen stílusban felvázolta pályafutásának főbb állomásait. A több generáció számára alapvető, a matematikát érthető, világos módon megközelítő tankönyvek szerzőjeként, az „ország matematikatanáraként” ismert professzor úr a számítástechnika oktatásának egyik magyarországi megalapozója is.

A klubdélután az előadást követően kötetlen beszélgetéssel zárult. A rendezvény hangulatát, a hagyománynak megfelelően, teázás tette még kellemesebbé.

A felvételeket Mazug Botond készítette.

A középiskola valójában út a felnőtté váláshoz, olyan lépésekkel, mint a szalagavató, ballagás vagy az érettségi. Gólyaként el sem tudtuk képzelni, mi vár ránk a következő években. A dolgok gyorsan változnak, élményekkel gazdagodunk, a fájdalmakból pedig igyekszünk tanulni. Ez az első próbatétel: a beilleszkedés, összecsiszolódás olyan emberekkel is, akikkel lehet, hogy éppen egymás ellentétei vagyunk. Felnőni ahhoz, hogy egy építő és összetartó közösség legyünk. Ez egy hosszú folyamat, amely során rengeteg élménnyel gazdagodunk, sokat fejlődünk.

A szalagavató ezt a hosszú utat foglalja össze, melyben lesznek szép pillanatok, olyanok, amelyekre örökké emlékezni szeretnénk. Lesznek benne botlások, talán még bukások is. És végül képesek leszünk felállni a legnagyobb esésekből is, egymást segítve, önmagunkon nevetve. Lesznek váratlan történések, amelyek kimozdítanak a komfortzónánkból. Lesznek gondtalan pillanatok, amelyekben csak élvezzük a jelent, és emlékezünk, hogy nem kell túl komolyan venni az életet. Nem lesz egyszerű, egyhangú, tökéletes főleg nem. De egyedi lesz, és a miénk. Ettől lesz szép és különleges. Egy tánc, amelynek csak mi tudjuk a lépéseit, erősségeit, gyengeségeit, és amely teljes mértékben minket ír le.

Kurucz Hanna

Civilektől a nagypolitikáig címmel, a Zachor Alapítvány jóvoltából az elmúlt héten iskolánk diákjai igazán érdekes történelmi tablókat olvashattak a szünetekben és a történelemórákon.

A kiállítás az 1956-os forradalom és szabadságharc különböző nézőpontjait mutatta be, színesítve képekkel és QR-kódos interjúkkal. A kiállított anyag megtekintése nem vett sok időt igénybe, mégis sok fontos információt közvetített, valamint lebilincselő volt.

Az ’56-os események mindössze 67 évvel ezelőtt történtek, dédszüleink, akár nagyszüleink is szemtanúi lehettek. 

Az 1956-os forradalom és szabadságharc egy mérföldkő a magyar történelemben. Az események emlékeztetnek minket arra, hogy a szabadság nem mindig adott és értékelni kell azt. A kialakult következmények inspirációt adhatnak a mai generációnak a bátorság, a demokrácia és az összetartozás iránt, mivel a társadalom csakis együttműködve képes változásokat elérni.

A kiállítás pontosan megmutatta, hogy milyen küzdelmeken mentek keresztül a forradalom résztvevői, az eseményeket megélő kortársak. Nagyon érdekes volt olvasni a naplórészleteket és hallgatni az átvészelők interjúit. A táblákon újságcikkeket és a Szabad Európa Rádió bemondásainak részleteit láthattuk. A kiállítás átláthatósága még könnyebbé tette az információk megértését, valamint élvezhető volt a sok kép miatt is. Erőt adott ahhoz, hogy soha ne feledjük a múltat. A kiállítás hozzájárult ahhoz is, hogy jobban megéljük magyar identitásunkat és kultúránkat. Történelmi tanulságokat nyújtott a konfliktusok kezelésére és a demokratikus értékek megőrzésére.

Fontosnak tartom az iskolában a történelmi eseményekről való megemlékezést és elhanyagolhatatlannak tartom érteni a múltat, ismerni a történelem eseményeit.

Az 1956-os forradalom történetének ismerete nélkülözhetetlen. Az áldozatokat, amelyeket a magyar szabadságért és demokráciáért hoztak, sosem szabad elfelejtenünk.

Rozmanitz Anita

Azt hiszem, sokak számára az élet értelme a boldogság keresésében és megtalálásában rejlik. Na jó, de mégis hogyan legyek boldog? – gondolkodunk el rajta. Elsőre egyszerű kijelentés a „boldog szeretnék lenni”, a kivitelezés viszont egy fokkal nehezebb. Általában a boldogság alatt valami hatalmas dolgot értünk, egy életre szóló célt, amiért állandóan keményen kell dolgozni. Tényleg fontosak a célkitűzések, de úgy gondolom, a boldogságot inkább a hétköznapokban kell kutatni. Különben abba a hibába eshetünk, hogy hiába dolgozunk ezerrel, belül mégis ürességet érzünk. Érdemes lehet itt is a legelső lépésekkel kezdeni, és pár dolgot betartani az általános jó érzések és boldogság érdekében. 

1. Ne agyald túl! 

A problémáink 90%-a a túlagyalásból ered. Muszáj tudomásul vennünk, hogy egyedül mi bántjuk saját magunkat a felesleges gondolkodással és túlpörgéssel. Sokszor jobban járnánk, ha csak azt hinnénk el az agyunknak, amit biztosan tudunk, és nem gyártanánk többféle forgatókönyvet a gondjainknak (ezek az agyalás hatására körülbelül tízszeresére nőnek.) Reálisan mindenki tudja, hogy semmivel sem kerülünk előrébb, hátrébb viszont igen. 

2. Engedd el a hasonlítgatást! 

Ne hasonlítsd másokhoz magadat, a párkapcsolatodat, a családodat, egyáltalán, az életedet. Ne hasonlítgass a közösségi médiában lévő tartalmakhoz, se a mindennapjaidban jelenlévő emberekhez. Egyrészt, mert mindig fogsz találni szebbet, okosabbat, tehetségesebbet. Másrészt, mert nem láthatod, mi van a felszín alatt, és milyen problémákkal küszködik az illető, akinek a helyében szeretnél lenni. Te te vagy, ezt egyszer és mindenkorra fogadd el, aztán hozd ki belőle a legtöbbet, és csak ehhez mérd magad! 

3. Arra figyelj, amid van! 

Ez szorosan kapcsolódik az előző ponthoz. Ha abba tudjuk hagyni a hasonlítgatást, lesz időnk körülnézni a saját életünkben. Ez leginkább arra jó, hogy láthassuk, mi mindenünk van már így is. Családunk, egészségünk, lakásunk, békénk, és maga az életünk. Valamit biztosan találunk. Ezek általában olyan dolgok, amit természetesnek veszünk, pedig egyáltalán nem azok. Hasznos lehet leírni, és nem csak a céljainkra koncentrálni, hanem arra is, hogy minden nap érezzünk egy kis hálát azért, amink már jelenleg is megvan. 

4. A kis pillanatokra koncentrálj, ne a nagy csodákra várj! 

És legutolsósorban talán ebben rejlik a boldogság. Az élet valószínűleg meg fog törni, nem egyszer, nem kétszer. Sohasem lesz könnyű, de ezt nem is ígérte senki. Egy dologból lehet erőt meríteni. A mindennapokból. Az ölelésekből, hobbikból, tanulásból, pihenésből, sportolásból, nevetésből és minden apróságból, ami örömet okoz. Ragadd meg ezeket az élményeket, és sokkal stabilabbnak és szebbnek látsz majd mindent, mintha azon rágódnál, hogy mi az, ami hiányzik, vagy mi az, ami fáj. Csak rajtad áll, hogy boldog leszel-e. Akár ma is kezdheted… 

Kurucz Hanna