Figyelem, figyelem, diáktársak, minden bélás, szülők és nagyszülők, egyszóval mindenki, aki kíváncsi a 2014. évi bélás gólyaavatóra, jelenjen meg szeptember 25-én, azaz ezen a héten, csütörtökön 18.15 perckor az iskola tornatermében!
Megtudhatjuk, hogyan szabadultak ki gólyáink osztályfőnökei az elmegyógyintézetté átalakított iskolából, milyen feladatokat kellett végrehajtaniuk a diákoknak, láthatjuk a gólyák esküjét, illetve egyéb meglepetések várják a vendégeket. Tehát csütörtökön negyed 7-kor minden újonnan érkezett osztály, illetve a 11. évfolyam szeretettel várja az érdeklődőket a tornateremben!
A Bélap Klub utolsó rendezvényén, 2013. december 2-án, Lázár Eszter pszichológus volt a vendégünk. A klubdélután kedvcsináló beharangozójaként született meg munkatársunk, Polyák Imre alábbi írása.
Depresszió. Valószínűleg sokan hallottak már erről a szóról. Egyesek tudják, hogy egy betegség, mások vagy csak hallottak, vagy semmit sem tudnak róla. Sokan azt hiszik, hogy a depresszió csak a felnőtteknél van jelen, pedig nem. A világon több millió gyermeknél és fiatalkorúnál mutatnak ki depressziós tüneteket. Tünetei nem minden esetben egyeznek meg a felnőttkori betegség tüneteivel. Míg felnőtteknél a nyomott hangulat, illetve a lehangoltság a leghangsúlyosabb, ez a gyermekek esetében nem mindig van így. Kisgyermekkorban is jelentkezhet depresszió, tüneteit könnyen fel lehet ismerni. Előfordulhat indulatos viselkedés, illetve a gyermek nem úgy játszik, mint azonos korú társai. A fiatalkorúaknál már nehezebb a helyzet. Tüneteik a felnőttkori depresszió tüneteihez kezdenek hasonlítani. Gyakran jelentkezik náluk letörtség, alkoholizmus, alvás- és étkezészavarok, önmarcangolás, illetve öngyilkossági gondolatok, kísérletek. Általában nehezen fogadják a kritikát, még akkor is, ha építő jellegű. Ez a viselkedés hívjatha fel rokonaik, családtagjaik, barátaik figyelmét arra, hogy segítségre van szükségük. Ez a segítség lehet orvosi vagy pszichológiai. Ezeket a tüneteket azonban el kell különíteni az életkori sajátosságoktól és más betegségektől. Például szervi betegségek, illetve tanulási nehézségek is okozhatják a lehangoltságot. Egyes esetekben gyógyszerek (Ritalin, Cortison, antibiotikumok) is válthatnak ki mellékhatásként fejfájást, étvágyváltozást és lehangoltságot. Ezekben az esetekben viszont mégsem beszélhetünk depresszióról. A depresszív tünetek fellépése, időtartama, intenzitása, valamint milyensége mutatja, hogy depresszióban szenvedő vagy egészséges gyermekről, fiatalkorúról van szó. Szülők válása, költözködés, barátok elvesztése, szerelmi csalódás, de akár új közösség vagy élethelyzet is okozhat depressziót. A depresszió hatására iskolakerülés, kábítószer fogyasztás, valamint öngyilkossági kísérlet is előfordulhat. A tanárok és a szülők legfontosabb feladata a megértő meghallgatás, a segítségnyújtás és megfelelő szakember- gyermekpszicháter szakorvos vagy pszichológus- felkeresése. Kezelése nagymértékben megoldott, segíthet egyéni és csoportos pszichoterápián való részvétel, valamint hangulatjavító gyógyszerek, úgynevezett antidepresszánsok. Ha valakinek segítségre van szüksége, de nem tudja, kihez forduljon, akkor bátran hívhatja a Kék vonalat, a Krízis vonalat, illetve a Bizalom Lelkisegély Szolgálatot. Egy dolgot sosem szabad elfelejteni: mindig van megoldás!
Depis vagyok… Tényleg? címmel volt 2013. december 2-án a Bélap Klub előadása. Lázár Eszter a Bajai Szent Rókus Kórházban működő Gyermek és Ifjúsági Mentálhygiénés Gondozó pszichológusa. Témája egy manapság sok figyelmet igénylő jelenséggel kapcsolatos kérdésekre adott választ diákoknak, felnőtteknek egyaránt. (Az eseménykép forrása: nlcafe.hu)
A Bajai III. Béla Gimnázium egy nemzetközi Erasmus pályázat résztvevője. Ennek keretében három másik gimnáziummal együtt egy kétéves projekten dolgoznak a diákok és a tanárok. A ,,healTH AT School/THATS” elnevezésű projekt lényege a fiatalok nyelvi és digitális készségének fejlesztése mellett az internet tudatosabb használatának hangsúlyozása. Kiemelt téma az internetes zaklatás. Az első nemzetközi találkozó Baján volt, a második a görögországi Almyrosban. Ezen 6 bélás, 6 erdélyi, 20 görög, 8 frankfurti diák és 10 tanár vett részt.
Kiutazásunk során annyi kihívást állítottak csupán elénk, hogy hajnali egykor keltünk (ami kicsit korábban van, mint mikor nulladik órára megy az ember), de volt olyan is, aki egyáltalán nem aludt. Kettőkor már el is indultunk Budapestre. Hat és hét között hátunk mögött hagytuk Ferihegyet egy kis Airbusszal. Összerázta a gyomrunkat a gép egy kis légörvényi kalanddal, de a legnagyobb biztonságban érkeztünk meg Bécsbe. Ezután egy sokkal kényelmesebb repülővel indultunk el és érkeztünk meg Athénba fél egy körül. Visszafelé hat órával későbbre tettek át minket, egy másik járatra, egy átszállás helyett kettőt kaptunk, és dél helyett másnap hajnali egykor érkeztünk meg Magyarországra, sokan egy életre kiábrándultak a repülős utazásból.
Görögországban az iskolában is jártunk, többnyire csoportos érzékenyítő foglalkozásokon. Az első napunkon, kedden minden ország csapata bemutatkozott egy saját országukról, városukról, valamint az iskolájukról szóló powerpoint előadással a többi tanuló és kísérő tanáraik előtt. Ezután a projekt témájával, azaz a zaklatással kapcsolatos foglalkozások következtek. Utolsó napunkon, pénteken is részt vettünk ilyenfajta programokon. Ekkor segítettünk kidíszíteni az iskolát anti-bullying jelmondatokkal, illetve az egyik falra szupergonoszokat és szuperhősöket festettünk az iskolai bántalmazások témájánál maradva. Ezután egy drámaórán jártunk, melyen állóképekkel fejeztük ki magunkat és ábrázoltunk adott szituációkat kisebb csoportokban.
Természetesen a „munkán” kívül kirándulásokra, szórakozásra is jutott időnk. A szerdai nap volt az egyik legmozgalmasabb. Először a Meteorákat néztük meg, ezek hatalmas hegycsúcsokra épített kolostorok, utána Lárisza városába utaztunk, itt ebédeltünk és volt még időnk vásárolgatni is. Másnap túrázni mentünk, jártunk a bámulatos tengerparton és Volos városában is. Az utolsó estén pedig egy búcsúbulit csaptunk, ahol együtt táncoltunk és énekeltünk, majd könnyes búcsút vettünk családjainktól és fáradtan, de élményekkel gazdagodva indultunk haza Magyarországra.
Tapasztalatunk alapján a napsütötte, színes, derült mediterrán ország hangulata tökéletesen passzol az itt élő emberekhez is, hiszen mindig mosolygósak, folyton pörögnek és tele vannak szeretettel. Vendégeiket olyan törődéssel és izgatottsággal fogadták, hogy ennél jobban már nem is érezhettük volna otthon magunkat. Nemcsak partnereinkkel, de a többiekkel is – úgy gondolom – életre szóló barátságokat alakítottunk ki, sokunk már meghívással, esetleg pontosan kitűzött időponttal rendelkezik a következő látogatásra vonatkozóan. Hisz a görög kapcsolatainkat jobban ki sem használhatnánk, mint egy tengerparti nyaralás szervezésével.
A görög étkezési szokások egy része igencsak eltér a hazaitól. Ez a reggelire, vacsorára nem, az ebédre annál inkább igaz. Nemcsak, hogy később költik el, 3-4 óra táján, de 1-1,5 órába gyakran beletelik, mert közben/utána sokat beszélgetnek. Mindig fogyasztanak előételt, ez legtöbbször zöldséges, feta sajtos saláta, bőséges olivaolajjal és ropogós kenyérrel, amit a közös tálba mártogatnak. A főétel legtöbbször erősen fűszerezett (disznó)hús, a köret szerepe elhanyagolható. Gyakran nélkülözik az evőeszközöket, családi körben szinte kézzel-lábbal esznek. A legenda igaz, mennyei a gyrosuk, bár nem sokban különbözik a miénktől; a legnagyobb eltérés, hogy kicsit fűszeresebb. Összességében jellemző a felszabadultság az étkezéskor és azon túl is.
