Szerző: iiibela

Szeretnél kikapcsolódni, de nem tudod hol és hogyan? Nekem van egy tippem: a bajai jégpálya idén is várja látogatóit. Szeretettel látja újra régi korisait, hokisait és a kikapcsolódni, illetve tanulni vágyók sokaságát is.
Nem tudsz korizni? Félsz, hogy elesel? Nem szeretnél nevetség tárgyává válni? Ne tarts ettől, hiszen mindenkinek el kell kezdenie valahol, senki sem született jégre. Hidd el, hamar bele lehet jönni, csak rá kell érezni! Ha mégsem menne elsőre, akkor se búsulj, hiszen „gyakorlás a tudás anyja”.
Garantálhatom, hogy élményekkel gazdagodva fogsz hazatérni. Lehet, lesz köztük negatív is, mert akkorát estél, mint az ólajtó, de ez bizony vele jár. Vigasztalhat az a tudat, hogy tettél valamit az egészségedért is, egy-két nappal a karácsonyi lakomák után. J

Ignácz Melissza

Megkérdeztem Pethőné Kővári Andrea tanárnőt, hogy milyen lesz idén a folyosóéneklés.

Andi néni elmondta, hogy gimnáziumunk e régi hagyománya az idén sem fog sokban különbözni az előbbi évekétől. Ugyanúgy népdalok, barokk karácsonyi dalok lesznek, mint tavaly, de idén a zeneiskola, valamint Pethő Attila tanár úr is közreműködik, hogy még szebb legyen az utolsó nap. Azt is megtudtam tőle, hogy jövőre több idegen országbeli dallamot is hallhatunk. A magyar népdal, vagyis a Jézus ágyán és a dél-amerikai dal, a Kicsi gyermek a legkedveltebb a diákok körében. Szerintem nagyon jó, hogy van ilyen az iskolában, mert az énekkarosok, a népdalkörösök és azok a diákok is, akik egyébként a nyilvánosság előtt nem szoktak énekelni, megmutathatják, mit tudnak, s az összetartozás érzését is megélhetjük ezekben a pillanatokban.

Nagy Alma Virág

Megyénkben idén is megrendezésre került ez a verseny, Kiskunhalason. Aki nem ismerné, annak röviden annyit róla, hogy diákoknak kell tudományos munkát végezniük és azt bemutatniuk. Önállóan elvégzendő munkákról van szó, a téma kötetlen.

Idén két kategóriában indulhatott – a mintegy 60 diák –, aki kutatott valamit. A 2 kategória társadalom-, és természettudomány volt. Iskolánkból hat diák vett részt a versenyen, mind a hatan kiemelkedő eredménnyel. I. helyezettként végeztek a 9-10. osztályosok között, irodalom tantárgyhoz kapcsolódó előadásukkal, Trepák Kata és Mizser Zsófia 10. C osztályos tanulók. II. helyezést ért el Kövesdi Lilla a 10. B-ből, szintén második helyen végzett Mohai Aletta  10. A osztályos tanuló. III. helyezett Borsódi Réka lett a 10. B osztályból.  A 7-8. osztályosok korosztályban Szabó Mária Laura 8.B osztályos tanuló a II. helyen végzett.

Több mint 40 előadást hallgathattak meg az érdeklődők. Az ötletek igen széles skálán mozogtak: a mozgó növényektől egészen Shakespeare-ig volt minden. A prezentációk nyilvánosak voltak, így bárki megtekinthette őket: értékelhette az előadó munkáját, kritikát gyakorolhatott, dicsérhetett vagy akár kérdezhetett is. Minden szekció – a közönségen kívül – kapott még 3, a témában jártas kritikust is, a zsűritagokat, akik nem kíméltek minket.

Ez egy rendhagyó buli volt. Az Szülői Szervezet szervezte, ami már eleve meglepő volt. A „Frankelben” került megrendezésre, és be kell vallani, hogy a szülők igazán kitettek magukért. Büfé, ruhatár, fények, zene… Jó volt a szervezés. E setleg a büfénél és a ruhatárnál lehetett volna javítani a dolgon, de mentségükre legyen szólva, hogy minden más tökéletes volt.  A büfében egy anyuka nem mindig tudott visszaadni, volt rá példa, hogy egy nagyobb, például ezressel fizető diák nem tudta akkor megvenni, amit szeretett volna. A ruhatárban pedig jó ötlet volt, hogy tombolajegyeket adjanak, és ha azt mondod, tiéd a piros tizenötös, akkor odateszik a cuccodat. Csakhogy ha később adtad le, már nem mindig tették a piros tizenötöshöz. Így persze volt, hogy elkeveredett egy-két ruha, de én úgy tudom, hogy végül minden meglett, szóval akkora nagy problémák itt sem voltak.  A zene. Azt csak dicsérni tudom.  A zenei stílusok nagyon váltakozóak voltak: a legújabb Avicii számtól az örök sláger Hungáriáig minden előfordult. Sőt, a Csókkirály és társainál majdnem megtelt a tánctér. Hiába mentek több mint húszéves dalok, mindenki ismerte és közösen énekelték (vagy inkább ordították) a szöveget. Látszott, hogy élvezik az egészet.
Összességében jó volt, és sokan jól érezték magukat. Viszont nagyon sok függött attól is, hogy ki milyen érzésekkel ment haza, hogy mennyire jó társasággal volt. Aki végigunatkozta, az inkább fent ült a lelátón és nézte a táncolókat. Csak kevesen voltak, akik a programot, zenét vagy a szervezést kritizálták. Véleményem szerint is nagyon jó volt, és remélem, hogy a többség ugyanúgy gondolja, mint én.

Szabolcs Laura

Amikor szeptember 1-jén elindultam a Bélába, nem tudtam, hogy milyen feladatokkal fognak előállni a tizenkettedikesek, de azt tudtam, hogy nagyon fogjuk élvezni őket még akkor is, ha a fél suli rajtunk fog röhögni. A legjobban attól féltem, hogy néznek majd ránk, amikor piros szívvel a nyakunkban végigsétálunk a folyosón az osztálytársaimmal, de aztán rájöttem, hogy bizonyára nem a 7.B az első osztály, akinek ezt kell tennie. Ezután a második napon nagyszünetben le kellett mennünk az udvarra, hogy ott felzselézzék a hajunkat. Először ettől a feladattól is izgultam, de a végén nagyon jól sült el. Amikor láttuk a másik osztálybelieket nagyon viccesnek találtuk őket, mert vagy furcsa jelmezekben sikálták fogkefével az udvart, vagy tolták a falat, miközben énekelték a süss fel napot, de amikor nekünk kellett nyuszi ugrásban végigugrálni a folyosón akkor az már nem volt annyira vicces a számunkra. Tetszett az is, hogy lehetett sütit hogy hozni a tizenkettedikeseknek és akkor egy napig megkímélték azt, aki hozta. Nekem nagyon tetszett a gólyalét, mert vicces feladatokat találtak ki és nagyon sokat nevettünk egymáson és magunkon is.

Nagy Alma Virág