Ez egy rendhagyó buli volt. Az Szülői Szervezet szervezte, ami már eleve meglepő volt. A „Frankelben” került megrendezésre, és be kell vallani, hogy a szülők igazán kitettek magukért. Büfé, ruhatár, fények, zene… Jó volt a szervezés. E setleg a büfénél és a ruhatárnál lehetett volna javítani a dolgon, de mentségükre legyen szólva, hogy minden más tökéletes volt. A büfében egy anyuka nem mindig tudott visszaadni, volt rá példa, hogy egy nagyobb, például ezressel fizető diák nem tudta akkor megvenni, amit szeretett volna. A ruhatárban pedig jó ötlet volt, hogy tombolajegyeket adjanak, és ha azt mondod, tiéd a piros tizenötös, akkor odateszik a cuccodat. Csakhogy ha később adtad le, már nem mindig tették a piros tizenötöshöz. Így persze volt, hogy elkeveredett egy-két ruha, de én úgy tudom, hogy végül minden meglett, szóval akkora nagy problémák itt sem voltak. A zene. Azt csak dicsérni tudom. A zenei stílusok nagyon váltakozóak voltak: a legújabb Avicii számtól az örök sláger Hungáriáig minden előfordult. Sőt, a Csókkirály és társainál majdnem megtelt a tánctér. Hiába mentek több mint húszéves dalok, mindenki ismerte és közösen énekelték (vagy inkább ordították) a szöveget. Látszott, hogy élvezik az egészet.
Összességében jó volt, és sokan jól érezték magukat. Viszont nagyon sok függött attól is, hogy ki milyen érzésekkel ment haza, hogy mennyire jó társasággal volt. Aki végigunatkozta, az inkább fent ült a lelátón és nézte a táncolókat. Csak kevesen voltak, akik a programot, zenét vagy a szervezést kritizálták. Véleményem szerint is nagyon jó volt, és remélem, hogy a többség ugyanúgy gondolja, mint én.
Szabolcs Laura