Amikor szeptember 1-jén elindultam a Bélába, nem tudtam, hogy milyen feladatokkal fognak előállni a tizenkettedikesek, de azt tudtam, hogy nagyon fogjuk élvezni őket még akkor is, ha a fél suli rajtunk fog röhögni. A legjobban attól féltem, hogy néznek majd ránk, amikor piros szívvel a nyakunkban végigsétálunk a folyosón az osztálytársaimmal, de aztán rájöttem, hogy bizonyára nem a 7.B az első osztály, akinek ezt kell tennie. Ezután a második napon nagyszünetben le kellett mennünk az udvarra, hogy ott felzselézzék a hajunkat. Először ettől a feladattól is izgultam, de a végén nagyon jól sült el. Amikor láttuk a másik osztálybelieket nagyon viccesnek találtuk őket, mert vagy furcsa jelmezekben sikálták fogkefével az udvart, vagy tolták a falat, miközben énekelték a süss fel napot, de amikor nekünk kellett nyuszi ugrásban végigugrálni a folyosón akkor az már nem volt annyira vicces a számunkra. Tetszett az is, hogy lehetett sütit hogy hozni a tizenkettedikeseknek és akkor egy napig megkímélték azt, aki hozta. Nekem nagyon tetszett a gólyalét, mert vicces feladatokat találtak ki és nagyon sokat nevettünk egymáson és magunkon is.
Nagy Alma Virág