A bélás kerti partin fellépő Langaléta Garabonciások táncos, zenész, szófaragója, Gulyás László válaszait olvashatjátok a következőkben.
Hogyan jött létre a társulat?
Jó messzire megyünk időben. Tulajdonképpen az első gólyalábas csapat vagyunk Magyarországon, de akkor még nem ezen a néven dolgoztunk, és ez nagyon régen, már 25 éve volt, amikor én bekerültem ebbe a gólyalábas csapatba. Aztán egy kis idő elteltével átalakult, kettéváltunk, és lett belőle Langaléta Garabonciások. A magyarországi gólyalábazásnak az az előzménye, hogy a Maskarás Együttes annak idején Lengyelországban volt egy fesztiválon, és ott látták meg a gólyalábasokat. Indíttatást éreztek, hazajőve maguknak készítettek gólyalábat, és elindult az első gólyalábas csapat, amibe nem sokkal később bele is csöppentem.
Mi alapján döntitek el, hogy mit adtok elő?
Mivel ez egy interaktív játék, és tulajdonképpen a közönségre alapozunk, ezért mindig alakul előadás közben, hogy most éppen mit veszünk elő. Tehát fölkészülünk, és mivel ez vásári komédia, ezért kisebb elemek, blokkok vannak, ezekből tudunk élni egy-egy alkalommal. Mindig a közönség határozza meg, hogy éppen kit hívunk be, ki lesz az, akivel mókázunk egy picit. És, hát itt is látszódott azért, hogy megpróbáltunk többeket elérni és megcélozni. Meg van közelőadás, ez mindig változik. Van, ami színházi jellegű előadás, van, ami pedig egy-egy vásári komédia, van, ami egy hosszú történet elejétől a végéig, van, ami sok apró részből áll.
Milyen nehézségekbe ütközik az ember egy ilyen előadás megtervezése és életre hívása közben?
Az előadás életre hívásának két iránya, nem tudom, hogy melyikre gondol, az előadások megszervezése, az, hogy én ide üljek, vagy, hogy ő ott lehessen, annak az előzménye többnyire az, hogy valaki látott bennünket, vagy ajánlottak bennünket és így jutunk el egyik-másik, sok századik helyre. Magának az előadásnak az elkészítése az pedig szinte mindig a komédia műfajában történik, és amikor van egy ötlet, hogy most akkor Toldi Miklóst valahogy formázzuk meg vagy Szent Lászlót, akkor többnyire a csapat összedugja a fejét, az alapötleteket előbányászni meg én szoktam, és kidolgozzuk együtt, megcsináljuk hozzá a bábokat, a poénokat, és így alakul ki egy- egy előadás.
Történt már baleset egy előadás alatt?
Történt, bizony történt. Nyilván nem árulok el titkot, ez elég veszélyes szakma, és nekem keresztszalag-szakadásom volt, amit mindenféle csavarokkal kellett megoldani. Van, akinek a foga tört, könyöke. Mivel föl van csatolva a gólyaláb a lábunkra, ezért nem lehet leugrani róla, csak esni lehet vele, és, hogyha nem sikerül az esést jól kivitelezni, akkor bizony nagyon súlyos dolgok történhetnek, mert nagyon hosszú az erőkar, egyméteres lábon állunk.
Van kedvence az előadások közül?
Van… Ez az egyik kedvenc, a Vásári komédiák című előadásunk, aztán van egy… Tulajdonképpen mind kedvenc, az idők során mindet sikerült a szívemhez kötni. Van a Betyárvirtus, avagy Rózsa Sándor a közönséget ugratja, az nagyon sok népi humort tartalmaz. Aztán volt a Horagus mester cirkusza. Horagusnak hívták a régi vándor, komédiás, tanító, táncmester, mókamestert, és egyfajta cirkuszi játékot formáztunk meg, nagyon szerettük azt is. Aztán van a Szent Lászlóról, Lovagkirályunkról, Toldi Miklósról szóló előadás, ezt mostanában adjuk elő, úgyhogy ez is egy kedvencünk. Aztán van a Nap és a Hold elrablása, egy történet hintve nagyon szép muzsikákkal. Mindezek közül legtöbbet ezt a Vásári komédiát játsszuk, mert ebbe tudjuk bevonni legjobban a közönséget.
Piri Kornélia
Fotók: Horváth Vivien