Nem állok meg, utazok,
Kinézek az ablakon,
Gyönyörű a táj, odakint,
A panoráma elvakít.
Már a nap is igyekszik lefele,
Könnyeket csalogat a szemembe,
És miután átfed mindent a sötétség,
Tele lesz csillagokkal a sötét éj.
Egy csillag, egy pillanat az életemből,
Egy pillanatnyi emlék a szívemből.
És boldogan gondolok ezekre vissza,
Milyen jó gyerek vagyok, s voltam.
Schweier Robin