Szerző: iiibela

Iskolánkban március 13-án került sor az ünnepi megemlékezésre. A műsor idén eltért az eddigiektől, hiszen nem az 1848. március 15 -i eseményeket hallhattuk, hanem az ezzel kapcsolatos érzéseket, gondolatokat a jelenkori és XX. századi művészektől. Ezeket hallva mi is elgondolkodhatunk, hogy lett volna-e bátorságunk kiállni és harcolni a szabadságért, a függetlenségünkért. Meg mertük volna-e tenni? Nem tudhatjuk, viszont azt elmondhatjuk, hogy voltak, akik megtették, és rájuk tisztelettel emlékezünk.

Diáktársaink véleménye az idei műsorról:

„Örültem, hogy a március 15 -i műsorban a diákok az énektudásukat is megcsillogtatták. Nekem ez nagyon tetszett, hangulatosabbá tette a megemlékezést. Szépen felépített volt. Nagyon jó munkát végeztek a szereplők és köszönet a felkészítő tanárnőknek is, illetve Réti tanár úrnak a rádió miatt.” Csongor Virág 9.C

„Az tetszett a műsorban, hogy nem a szokásos párbeszédeket és szövegeket hallhattuk (amiket általában), nem is konkrétan március 15-ről volt szó, hanem úgy magáról a haza és az ünnep fogalmáról, így rábíztuk a hallgatóságra, hogy saját magukban fogalmazzák meg azokat az érzéseket, amiket ezek a versek és szövegek váltottak ki belőlük.” Polyák Imre 9.A

Ezúton szeretnék a Bélap nevében gratulálni Nagy Erika tanárnőnek, Benkő Mónika tanárnőnek, Pethőné Kővári Andrea tanárnőnek, Réti Attila tanár úrnak és a műsorban szereplő összes diáknak!

Fridrich Flóra

Megszokhattuk, hogy az általunk írt cikkekhez mindig kitűnő minőségű és remek beállítású képeket kapunk. Azonban mindenki figyelme a szövegre irányul, míg maga a fotó csak egy szép mellékletként társul az írás egészéhez. Hogy ki áll a kamera mögött? Varsányi Zsófi. Tizenhét éves kora ellenére komoly fotóssá vált, és felkérésekben sem szűkölködik.

Nem kis teljesítmény, hogy az iskola mellett remek fotósként működsz. Mindezen túl a gimnázium közéletében is oroszlánszerepet vállalsz: a III. Béla kultúrfelelőse – és jelölt diákelnöke – vagy.

Elsősorban, hogy bírod a sok munkát?

Én döntöttem úgy, hogy mindezeket magamra vállalom, és ameddig örömmel tudom csinálni, addig baj nem lehet. Szeretek szervezi, szeretek fotózni, a kettő együtt pedig tökéletes párosítás számomra. Természetesen fontos, hogy mindezek mellett a tanulást sem szabad elhanyagolnom, de eddig mindig sikerült megtalálnom az egyensúlyt.

Milyen típusú fotós felkéréseket kapsz? Milyen sűrűn vállalkozol ilyesmikre?

Magamtól inkább csak tájképeket készítek, próbálom a városi életben meglátni az apró szépségeket. A felkérések nagy része portré- vagy párfotózás, de most nyáron lesz egy esküvőfotózásom is.

Rendszeresen – havonta többször is – vállalok fotózásokat, bár egyelőre – stúdió hiányában – csak a szabadban dolgozom.

A technika kedvelőinek kedvez a következő kérdés. Milyen géppel dolgozol? Mik a tapasztalataid?

Egy Canon EOS 1100D tükörreflexes fényképezőgéppel dolgozom, már 1,5 éve. Emellé társul a két objektívem: egy 18-55 mm-es, illetve egy 55-250 mm-es. Utóbbit ritkábban használom emberek fotózása során.

Eleinte bizonytalan voltam, de most már nagyon örülök, hogy a Canon mellett döntöttem. Egyszerűen kezelhető, a leírás illetve az adott szakkönyvek nagyon sokat segítettek, hogy minél könnyebben elsajátítsam a fényképezés alapjait. Kezdő fotósoknak csak ajánlani tudom, megéri az árát.

Mindezek mellett jut időd másra is?

Természetesen. A fotózások rendszerint hétvégékre esnek, így a hétköznapokon bőven van időm a tanulásra, illetve az egyéb iskolai feladatokra. Mivel a fotózás a hobbim is, számomra a kikapcsolódást is jelenti, ha sétálhatok egyet a városban a géppel a nyakamban, és sorra kattinthatok akár 200-300 képet is.

Köszönöm a beszélgetést, Zsófi. Hasonló sikereket kívánok a továbbiakban!

Köszönöm szépen!

Nagy Laura

Újévkor igen sok babonát hallhat az ember, és vannak köztünk sokan, akik ezeket el is hiszik. Felsorolok párat, az újévi hangulat kedvéért.

• A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában!
• Szilveszterkor nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
• Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája.
• A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.
• Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
• Ezen a napon tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket.

Ez csak egy pár babona, de van még több is. Remélem, hogy tetszettek!

Pass Hella

Leiner Laurának, a népszerű írónőnek hivatalos honlapján (http://www.leinerlaura.hu/) olvastam arról, hogy a Szent Johanna gimi szerzője szívesen válaszol a suliújságos megkeresésekre, interjúkérdésekre. Ezért gondoltam arra, hogy megpróbálok írni Neki. Két héttel később válaszolt.

Mikor kezdtél el foglalkozni az írással? Eleve regényírással kezdted, vagy novellákkal, kisebb szösszenetekkel?

– Egészen 18 éves koromig nem tudtam, hogy író leszek, akkor kezdtem el írni az első regényemet, majd rögtön utána megírtam a folytatását is. Azóta jelennek meg köteteim. 

Mi szerettél volna lenni középiskolás korodban? Gondoltál az írásra úgy, mint foglalkozásra?

– Nem, középiskolás koromban még nem tudtam, hogy író leszek. Én a „kivárós” kategóriába tartoztam, nem volt konkrét elképzelésem, csak vártam, hogy megtaláljam, vagy megtaláljon az, ami nekem való. 

Amikor elhatároztad, hogy kiadatod a könyved, tartottál a kiadóktól és a közvéleménytől?

– 18 éves voltam, amikor az első regényem megjelent, Remek! címmel. Akkor nem tudtam, hogy ez mivel járhat, csak szerettem írni, de visszagondolva nagyon örülök, hogy a komolyabb sikert a Szent Johanna gimi hozta meg, mert a kötet megjelenésekor már 25 éves voltam, és azt hiszem, hogy sokkal jobban kezeltem az egészet, mint 18 évesen tettem volna. 🙂 

Mi ihlette az egyik nagy rajongótáborral rendelkező könyvedet, A Szent Johanna gimit? 

– Szerettem volna egy olyan ifjúsági sorozatot írni, ami „itt és most” játszódik, ami a mai tizenévesekről szól. 2010-ben, az első Szent Johanna gimi megjelenésekor nagyon hiánypótlónak számított egy ilyen kötet. 

Van bármelyik könyvedben olyan szereplő, aki hasonlít rád? Ha igen, ki az?

– A Szent Johanna gimi fiú karakterei (főként Ricsi) zenei ízlése áll hozzám a legközelebb, középiskolában külsőleg leginkább Katára hasonlítottam, a legújabb regényem (Késtél) karakterébe pedig bele tudtam írni az ismertség árnyoldalát is, mert az elmúlt években szereztem tapasztalatot a témában.

(Az írónőről készült kép forrása Leiner Laura szerzői Facebook-oldala)

 Tervezel más műfajú könyveket is írni?

– Egyelőre nem, mert nagyon jól érzem magam az ifjúsági/szórakoztató kategóriában. 🙂

Milyen típusú könyveket szeretsz olvasni? Van kedvenc könyved?

– Nagyon sok könyvet olvasok, kedvenc szerzőim Hunter S. Thompson, J.R.R. Tolkien, Douglas Adams és Philip K. Dick. 

Van szabadidőd az írás mellett? Mit szeretsz csinálni szabadidődben?

– Szabadidőmben igyekszem sokat olvasni, filmeket és sorozatokat nézek, és természetesen az olvasóimmal beszélgetek a twitteren. 🙂 

Van példaképed? Ha igen, ki?

– Konkrét példaképem nincs, de rengeteg kedvenc íróm és könyvem van. 

Mit mondanál azoknak a diákoknak, akik a jövőben írással szeretnének foglalkozni?

– Hogy szeressenek írni, mert ez a legfontosabb. Továbbá, hogy mindig fejezzék be a történeteket, mert sajnos félkész kézirattal a kiadók nem igazán foglalkoznak. 

Köszönöm szépen a kérdéseket, és sok szeretettel üdvözlöm a Bajai III. Béla Gimnázium diákjait és pedagógusait. 

Leiner Laura 

Két jelzővel tudnánk legjobban jellemezni a Bécsben töltött napjainkat: sajnos rövid volt, viszont annál tartalmasabb. Miután megérkeztünk, rögtön meglátogattuk a Schönbrunner Schloss-t, mely a város egyik legismertebb nevezetessége. Ferenc Józsefnek és Erzsébet császárnénak a nyári lakhelye volt. Az épület bejárása után bőven volt időnk az ott lévő karácsonyi vásár, illetve a hátsó kert megszemlélésére is. Az idegenvezetést az audioguide-ok tartották. Röpke három óra tartózkodás után körbejártuk a Ringstraße-t, megismerkedve a legtöbb nevezetességgel, amik például a Parlamentsgebäude és az Universität Wien. Elfoglaltuk szobáinkat szállásunkon, majd a lepakolás után múzeumlátogatás következett. Választási lehetőségünk a Kunsthistorisches, illetve a Naturhistorisches Museum között volt. Az itt eltöltött órák érdekesek, izgalmasak és leginkább nagyon élvezhetőek voltak. Miután ezekkel végeztünk, az utunk a Pizzeria Frascati étterembe vezetett, ahol egy igazi bécsi specialitást, Wiener Schnitzel mit Pommes-t ehettünk. Az ínycsiklandó vacsora után a város legnagyobb karácsonyi vásárához látogattunk el, a Rathaus elé, mely nagyon hangulatos volt, és a hideg idő ellenére is melegséggel töltötte el az embereket.

Az idő végeztével visszatértünk szállásunkra, ahol kipihenhettük a nap fáradalmait, illetve a kora reggeli indulást. Másnap a reggelit és a bepakolást követte a Staatsoper körbejárása német nyelvű idegenvezetéssel, ahol rengeteg információt megtudtunk erről a gyönyörű épületről. Ezután a Kärtner Straße-n keresztül a Hofburg-ba mentünk, ahol szintén audioguide vezette utunkat az épületen belül. Itt megtekinthettük a császári család gazdag étkészletét és ruhatárát is. Miután körbejártuk a hatalmas épületet, négy óra szabadprogram várt ránk. Mindenki mehetett saját kedve szerint, térképpel felszerelkezve oda, ahová akart. A szabadprogram után buszra szálltunk, és indultunk a Hundertwasserhaus felé. Ennek az épületnek az érdekessége, hogy nem tartalmaz egyenes vonalakat, és csak és kizárólag újrahasznosított anyagokból épült. A tetőn hatalmas fák és bokrok nőttek. Fantasztikus látvány volt, akárcsak a múzeumok és a többi épület. Szerencsés módon útközben minden nevezetességről kaptunk információkat diáktársainktól, illetve tanárainktól. Érdekesebbnél érdekesebb és szebbnél szebb dolgokat láthattunk, és sokat tanultunk is ez alatt a két nap alatt. Talán mindenki nevében nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez egy nagyszerű út volt, és kár lett volna kihagyni!

Hangya Noémi és Babity Balázs (11.D)