Schweier Robin: Vég vagy kezdet?

Mély sóhajok kószálnak a levegőben,
Szerte gondolatok bennem vergődnek.
Vajon mi lehet az élet után? Boldogság?
És ha mégsem, akkor is jobb lenne tán?

Egy teljesen új dimenzióba keverednék?
Vagy nem látnék sehogyan, csak feketén?
És mi lenne a kedvesemmel, ha elmegyek?
Ki pótolná be az űrt, ha én már nem leszek?

Kedvesem, tépj ki belőlem egy darabot,
Tépj ki egyet, és helyezd el azt magadon.
Hogy érezd, én mindig veled leszek,
Hogy minket a halál sem választhat el.

Ha meg is halnék, az új életem te vagy,
Ki miatt a színek újra és újra látszódnak.
Mintha csak egy csettintéssel tetted,
Újra indítottad bennem a rendszert.

Már nem érdekel, mi lesz az élet után,
Hiszen a végén úgyis a kedvesem vár.
És tovább élek benne, örökkön örökké,
Hisz a testemből egy darab az övé.

Eggyé forrunk, ő az enyém, én az övé,
Egy csomót kötöttem magunk köré.
Szívünk dobbanása egyszerre történik,
És a szerelmünk története itt kezdődik.