Ahány ház, annyi szokás. Ahány ország, annyi karácsony. Az ünnep közeledtével felvettem a kapcsolatot külföldi, esetleg kint élő magyar ismerőseimmel. Az ottani szokásokról kérdeztem őket.
Egy kínai levelezőtársam (20) elsősorban tudatta velem, hogy nem jó embert faggatok. Közel sem olyan fontos ünnep náluk a karácsony, mint Magyarországon. Ilyenkor szünetük sincsen. Jó példa erre ő, akinek 24-ére tűzték ki a vizsgáját az egyetemen. Egyszerűen karácsony reggel boldog karácsonyt kívánnak egymásnak, majd olyan általános dolgokat tesznek napközben, ami mindennapi rutinjukat tükrözi.
Ivona, a horvát barátnőm (16) – egykori cserediákom – úgy kezdte beszélgetésünket, hogy amennyire ismeri Magyarországot, szerinte ugyanúgy ünneplünk mi, mint ők. Alá is támasztotta ezt, amikor elmesélte a következőket: szenteste feldíszítik a fát, sütiket sütnek, amit karácsony napján esznek meg, mert egészen addig sem édességet, sem húst nem fogyasztanak. Később elmennek éjféli misére a családdal, majd ezek után kezdődik igazi az ünneplés családi és baráti körben. Tehát déli szomszédunknál úgy zajlik minden, mint nálunk.
Réka (23), egy kedves ismerősöm az év utolsó szakaszát Svájcban, Brigelsben tölti. Előre közölte, hogy a családi ünneplésről nem tud sokat mondani, mert egy szállodában dolgozik. (Annyit azonban hozzátett, hogy az ajándékozást 25-én reggel tartják.) Imádja a hangulatot, mert reggeltől estig kellemes karácsonyi dalok szólnak. Az egész faluban a szállodák tetőtől talpig díszbe vannak öltözve, ám az utcák, családi házak közel sem annyira. Sokkal visszafogottabbak, mint az amerikaiak, sőt még a magyaroknál is kevesebb égőt, díszt használnak.
A legösszetettebb és leghosszabb választ Karolinától (19) egy lengyel barátnőmtől kaptam. Lengyelország nagyon katolikus állam, így érthető, hogy náluk a karácsony kulcsfontosságú. Szenteste kapja a legnagyobb szerepet. Amikor az első csillag megjelenik az égen, megkezdik a tradicionális vacsorát. A fehér asztalterítőn elhelyezett széna Jézus születéséről emlékezik meg. Aznap ők sem esznek húst, ez alól kivétel a hal. Az étkezés egy imával, jókívánságokkal kezdődik, majd elosztják egymás közt az ostyát. Mindent összevetve 12 fogást tálalnak fel a lengyelek, melyek a 12 apostolt jelképezik. Különleges ételeket szolgálnak fel, ilyen például a gombával töltött gombócos céklaleves, fehérrépa- vagy gombaleves. Számos lengyel specialitást felsorolt még, mind olyan ínyenc, mint az előbbiek. A karácsonyi asztalon további egy tányért mindig tisztán hagynak egy váratlan vendég számára. A többi szokásuk már a magyarral egyezik: elmennek éjféli misére, ellátogatnak a temetőbe néhai családtagjaik sírjához, mindezek után pedig családjukkal, barátaikkal töltik a szent ünnep hátramaradó részét.
Ezen országok közül legérdekesebb nekünk, magyaroknak a karácsony a tengeren túlon… sőt, egy latin-amerikai országban! Én sem tudtam sokat az ő szokásaikról, ám egy ismerősöm, Zoli – a TV2 munkatársa – éppen Costa Ricán dolgozik, és elárult pár dolgot a karácsonyról. Nem sokat érzékelnek az ottani ünneplésből, ugyanis munkájuk miatt nem jut idejük „adventelésre”, azt viszont észrevették, hogy az amerikai mintához hasonlóan ünnepelnek. Erről árulkodik az, hogy már december elején felállítják a fenyőfákat feldíszítve, az üzleteket is kivilágítják fényfüzérekkel, illetve karácsonykor az óceánparton megrendezésre kerülnek az úgynevezett „beach partyk”. Emellett az adventi időszakban minden nagyvárosban vannak felvonulások, karneválok, melynek részesei is voltak San Jose-ban, a fővárosban.
Nagy Laura
