Kávészünetben a Kávészünettel

A Kávészünet zenekar iskolánkban adott koncertje után úgy döntöttem, egy rövid interjú is készítek velük. A srácok nagyon jófejek voltak, válaszoltak a kérdéseimre, úgyhogy olvassátok szeretettel az írást!

A zenekarban eleinte csak ketten voltatok, Popovics György és Németh Ferenc. 

Hogyan éltétek meg a Csillag Születiket?

F: Érdekes volt, mert sokan túláradó örömmel fogadták, amikor továbbjutottak ebben a tehetségkutatóban, mi viszont higgadtabban örültünk. Nagyon jó élmény volt, de mi tényleg az „utca embereként” mentünk be a stúdióba és egyszerűen csak értékeltük a lehetőséget, hogy ennyi embernek megmutathatjuk, amit képviselünk. Egyébként nagyon kedvesek voltak velünk a résztvevők és a műsor készítői is, jó hangulatban töltöttük ott az időt.

A kép forrása: a Kávészünet zenekar Facebook-oldala.

Hogyan találkoztatok? Hogyan állt össze a ma ismert négytagú Kávészünet?

F: Kipi, a dobosunk már sok éve a csapat tagja, Bálint pár éve csatlakozott hozzánk, de már az első hónapokban olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást. Korábban elég sok tagcsere volt, voltak zenésztársaink, akik keresgélték az útjukat. Mostanra szerintem kijelenthetem, hogy a legjobb formációban működik az együttesünk. Ráadásul nagyon sokat hülyéskedünk a színfalak mögött és a turnébuszban, nagyon jó a kapcsolatunk egymással.

Milyen céllal kezdtetek el zenélni? Ez mennyiben változott?

F: Először csak hobbi volt ez az egész, aztán a sok pozitív visszajelzés hatására rájöttünk, hogy hasznos dolgot csinálunk, például azért is, mert így, énekelve sokkal könnyebben megtanulják a diákok a verseket, és jó jegyeket is szereznek ezáltal. Így kötelező tananyagbeli művek képezik a repertoár egy jelentős részét, de van sok másfajta vers is a tarsolyban.

Mi inspirál titeket? Hogyan választjátok ki, hogy melyik verset zenésítitek meg? 

F: Sokszor intuíció alapján válogatunk, de olyan is van, hogy kötelező verseket nézegetünk, vagy éppen felkérésre zenésítünk meg valamit, amennyiben úgy érezzük, minőségi végeredmény lehet belőle. Az alapvetően mindenképp fontos, hogy hatással legyen ránk egy-egy alkotás, így minél jobbat tudunk kihozni belőle.

Sokat koncerteztek, és biztosan rengeteg szép élményetek van. Van kedvenc fellépésetek?

F: Nagyon sok koncert van már mögöttünk, és fantasztikus élményekkel gazdagodtunk ez idő alatt. Van, amikor azért emlékezetes egy fellépés, mert például a határon túl óriási örömmel fogad minket a kint élő magyarság, nem beszélve a szívélyes vendéglátásról, van, amikor egy nagyobb létszámú koncerten érezzük, hogy szeret minket a közönség, de megesik, hogy valami vicces történik velünk, vagy éppen két koncert között van időnk felfedezni egy-egy várost.

Van kedvenc versetek vagy költőtök? Miért pont az a vers, az a költő?

Gy: Nekem személy szerint József Attila a nagy kedvencem. Már tizenévesen is szerettem a verseit, de nemrég egy videót láttam róla, és még jobban megerősített benne. A kedvenc versem tőle az Óda, ami az új albumunkon is hallható lesz. Már alig várom. 

„Fiatalabb” korotokban is szerettetek zenélni?

Gy: Persze. Fecó kórusban énekelt, majd autodidakta módon kezdett el a kollégiumban gitározni tanulni. 

Én 9 éves korom óta tanulok énekelni, majd később vettem hozzá a zongorát. 

Ha a zene nem lenne, akkor nem is tudom, hogy mi lenne velünk.

Ha lehetőségetek lenne arra, hogy elutazzatok bárhova, akkor hova mennétek?

Gy: Szerencsések vagyunk, mert nagyon sokat utazunk és változatosak a napjaink. Ha választani kell, akkor valami szép helyet mondanék, ahol nincs nyoma a civilizációnak. 

Ha találkozhatnátok egy költővel, ki lenne az?

Gy: Petőfit vagy József Attilát mondanám. Talán inkább Petőfi. Csinálnánk egy selfie-t, hogy a jelen korban irigykedjenek rám az irodalomkedvelők. ?

Amúgy kíváncsi lennék, milyen ember volt. 

Van kedvenc színetek?

Gy: Van. Kék.

Mi volt a kedvenc tantárgyatok?

Gy: Változó. Általánosban a testnevelés (ahogy az lenni szokott), középiskolában a történelem és az irodalom. Középiskolában amúgy sokkal jobb tanuló voltam. Lehet, ott már benőtt valamilyen szinten a fejem lágya.

Piri Kornélia

Német vendégeink voltak

Egy hét telt el a német cserediákok távozása óta. Április 6-án, Waiblingen-Neustadt-i testvériskolánkból, tizenöt német diák érkezett hozzánk, csereprogramunk keretében. Nem volt idegen számunkra a társaság, ugyanis már szeptemberben, a Németországban tett egyhetes vendégeskedésünk során jól megismertük egymást.

Hosszú, éjszakai buszútjuk után, Döményné Dobosi Lejla tanárnő idegenvezetésével megismerhették Budapestet. Megcsodálhatták a Hősök terét, megmászták a Szent István-bazilika 297 lépcsőjét, majd ellátogattak a budai várba. Mi, a magyar diákok Keresztesné Kubovics Margit tanárnővel, 19 óra körül fogadtuk őket.

A következő napot mindenki cserepartnerével és családjával töltötte. Volt, aki Mórahalmon volt fürdeni, mások Kecskemétre, illetve a Balatonhoz utaztak. Hétfőn együtt indultunk Katymárra, a Bácskai Bivalyos Birtokra, ahol párnapos kecskét simogattunk, bárányokat kergettünk, lovagoltunk, „bivalyogolhattunk” volna, ha elég bátrak lettünk volna. Megkóstoltuk a BIVALYBURGERT, ami valódi biobivalyhúsból készült. Nagyon finom volt. Kedden Szegedre utaztunk, ahol három csoportban három helyről indulva kellett a várost felfedeznünk. A találkozó a Dóm téren volt. A délutáni szabadidő nézelődéssel, vásárlással, illetve az esti bowlingparti szervezésével telt el. Szerdán mi, magyar diákok iskolába mentünk, partnereink pedig üzemlátogatáson voltak a Mogyi Kft.-nél, majd a megújult Türr-István Múzeumba látogattak el. Ebéd után a városházán fogadták őket, de ezt követően már újra együtt voltunk. 16.00 órától a Bélában Csordás Kevin és Valter Bálint 9.B osztályos tanulók vártak bennünket, akik német nyelven meséltek vendégeiknek az iskoláról, utána pedig jó hangulatú vetélkedőn, illetve Kis Zoltán vezette táncházon vettünk részt. A német diákok is készültek és egy táncot tanítottak meg nekünk. Az utolsó napon, délelőtt miután Arnóczki János intézményvezető úr köszöntötte őket, német-, illetve angolórán vettek részt. Délután pedig már könnyes búcsút vettünk egymástól, hiszen indultak Budapestre és onnan vissza Waiblingen-Neustadtba. Ez a néhány nap megerősített bennünket abban, hogy milyen fontos a nyelvismeret, hiszen így másokat, más kultúrát, szokásokat megismerhetünk és közelebb kerülhetünk egymáshoz, és egy örök emlék marad számunkra. Iyoboval, az én partneremmel a nyári találkozót is tervezzük. Mára már egyik legjobb barátomnak tudhatom őt, és a nagy távolság ellenére tartjuk a kapcsolatot. Sőt Iyobo még a Bajai TV-ben is benne volt: https://frissvideok.hu/regionalis/1139212-video-hirado-20190410

Gyurity Szilvia

Rónay György: A világ legszebb délelőttje

Ez volt a világ legszebb délelőttje
május az ég makulátlan
minden egyszerre virágzott
orgona akác eukaliptusz rózsa
a város vasbeton szirmai nyíltak
csillant a folyó kristály tükre a fényben
fölötte fűzek selyme barka mimóza
ez volt a világ legszebb délelőttje
szerelmes pár sétált a parton
karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár
tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány
ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig
soha nem volt még ilyen édes a napfény
mintha méz csordulna az égből
s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik
mondta a lány a fiú nem szólt semmit
csak egy kicsit szorosabban ölelte
s még elmentek addig a fáig
tele volt minden ága virággal
álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán
a kék magasban madarak úsztak
nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok
pacsirták ezüst éneke csobbant
zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya
még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka
s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal
egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót
és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje
és hozzá simult és szerettek vona hosszan egymás szemébe nézni
mert ez volt a világ legszebb délelőttje
de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról
ahogy csillogva szállt a napban
a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban
mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa
liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett
már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma
forgó szemében a tűz
pedig az volt a világ legszebb délelőttje
álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott
akkor lobbant a láng
egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő
hamu szitált a csendben
s két cérnavékony kicsi fényszál
villant még eltünőben
mielőtt a harangok emléke délre kondult
a semmiben ahol tornyaik álltak egykor…

Ezúton is szeretnék minden bélás tanárnak és diáknak boldog költészet napját kívánni!

(Megj.: Ezt az illusztrációt még nem Logó Dominika készítette.)

Interjú Aranyosi Péterrel

Január 11-én Aranyosi Péter, a Dumaszínház társulatának tagja két előadást is tartott Bácsalmáson, és egytől egyig minden székre jutott érdeklődő néző, én pedig kaptam az alkalmon, hogy készítsek vele egy rövid interjút. A humorista nosztalgiázik kicsit az olvasóknak, és visszaemlékezik saját középiskolás éveire, valamint feszegeti a poéngyártás témáját is.

Tekintettel arra, hogy középiskolás vagyok, sok minden érdekel, ezért szeretnék feltenni pár kérdést, ami felidézi az Ön gimis éveit. 

Én szakközépiskolába jártam Miskolcra, a Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátó Szakközépiskolába, ami egy nagyon-nagyon konzervatív és igényes iskola volt.

Mindenki puskázik életében legalább egyszer. Önnek volt valamilyen különleges puskázási technikája?

Nagyon sokat puskáztam. A puskázás egyébként nem rossz, ugyanis rászorít arra, hogy tulajdonképpen a lényeget ki tudd emelni. Aztán ha rájön a tanár, rájön, ha nem, nem. Pofátlanul nem szabad csinálni.

A puskázáson kívül meggondolatlan dolgokat is csinálunk életünknek ebben a korszakában. Önnek mi volt a legőrültebb cselekedete középiskolában, akár barátokkal, akár nélkülük történt?

Amikor felgyújtottam a fizikaszertárat. Nem volt őrült dolog, véletlen.

Ha már volt bolondság, most térjünk át a szebb pillanatokra. Ha ki kellene emelnie egy kedvenc pillanatot vagy napot az életéből, melyik lenne az és miért?

A gyerekeim születése volt az egyik ilyen kedvenc pillanatom. A másik, amikor sikerült eljutnom arra a koncertre, amire egész tinédzser korom óta készültem. Írországba mentünk a Madness zenekar koncertjére, és nekem ez nagyon nagy élmény a mai napig, hogy láttam azokat, akiket tulajdonképpen… Ti már fiatalon nem nagyon értitek ezt meg, de akkor nem engedtek ki minket az országból, és ezért nagy dolog volt, hogy láttam egy nyugati világsztárt.

Miért szereti Miskolcot?

Mert az a hazám, én ott születtem. Nekem a Diósgyőr mint focicsapat például azért fontos, mert elköltöztem Budapestre tizennyolc éve, és tulajdonképpen akkor vagyok a népemmel, a barátaimmal… a népemmel, inkább ez a jó szó, amikor Budapesten vagy akárhol vidéken elmegyünk egy Diósgyőr meccsre. Mert akkor együtt vagyok velük.

A teljes neve Aranyosi Péter György. Szereti a második keresztnevét, a Györgyöt?

György a keresztapámnak a neve, nálunk a családban így van, úgyhogy a gyerekeimnek is van második neve. Használom is! Hivatalos papírokon Aranyosi Péter Györgyöt használom, de ha aláírom a jegyeiteket, akkor Aranyosi Peti.

A Dumaszínház kezdete óta nagy népszerűségre tett szert frappáns vicceivel. Ezek a poénok hogyan készülnek?

Hát, ez… hosszú és bonyolult folyamat, azt kell, hogy mondjam, azzal a mondattal tudnám ezt legömbölyíteni, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Szóval valamikor nagyon könnyen jön, valamikor nagyon nehezen, de egy biztos, hogy teljes erőből arra kell, hogy koncentráljon az agy, hogy poént kell gyártani. Erre ráállsz, ez nem csinált dolog, ez egyszerűen kiszakad.

Szokott rögtönözni, vagy elvarrni egy szálat, ha a közönségtől várt hatás elmarad?

Rengeteget rögtönzök, most is rögtönöztem, hát itt is látod, volt nyerítő három férfi sörözve, itt is volt mobiltelefonozás menet közben, itt is volt valamifajta kiszólás, tehát mindig van. Ezeket én nagyon élvezem, és hát látod, az elején a közönség is nagyon élvezte, érezték, hogy nem a műsor része, nem mintha a műsort nem élvezték volna.

Záróakkordként szeretnék még érdeklődni affelől, van-e kedvence a saját poénjai közül?

A saját poénjaim közül egy kedvencem van, a Perui indiánok című blokk, ami egy nagyon komoly gyilkosságnak, egy nagyon szomorú halálesetnek a története, és én azt hiszem, azt egészen parádésan megénekeltem.

Piri Kornélia

Újra munkához láttak a Fotoszíntévesztők!

A tavalyi évhez hasonlóan, már idén is izgatottan vártuk a Földművelésügyi Minisztérium által meghirdetett ,,Örömforrásunk a víz” elnevezésű BISEL versenyt.

Az elmúlt évben három fordulón keresztül vizsgálódtunk, kutattunk a Ferenc-tápcsatorna területén, mely Baja városunknál válik ki a Dunából, majd a határon áthaladva Szerbiában torkollik a Tiszába. Csapatunk legnagyobb örömére, e három forduló során lehetőségünk nyílt annyi érdekes információt összeszednünk a csatornáról és annak élővilágáról, hogy ezen eredmények alapján meghívást kaptunk a döntőbe, ahol diákok százai előtt mutathattuk meg munkák eredményét.

Talán sokak számára furcsa lehet, hogy miért választottuk ismét ezt a kutatási területet.

A nyár folyamán munkálatok kezdődtek el a vízparton, a Ferenc-tápcsatorna egy részét feltúrták, ezzel teljesen megzavarva élővilágát. Az eddigi eredményeink szerint, ezek a nyári folyamatok szinte új vízivilágot hoztak létre. A vízminőség rengeteget romlott.

Idén kiválasztottunk egy 10-15 méter hosszú partszakaszt, ahol a célunk az volt, hogy minél több mintát tudjunk begyűjteni, ami gerinctelenekből, vízi és vízfelszíni növényekből, a tápcsatornából kiszűrt vízmintából és iszapból állt. Az élőlények kivadászásához merítőhálót, illetve csipeszt használtunk.

A közel másfél órás terepgyakorlatunk ismét jó hangulatban telt, bár az időjárás esős, borús volt. Az iskolába visszatérve a biológialaborunkat kaptuk meg a kutatás folytatásához. Már teljesen jól el tudunk igazodni a mikroszkópok, és ph-mérők között. A háromnapos labormunkánk során, beleástuk magunkat a biológiai rendek mélyébe. Testfelépítésük alapján különböző taxonokba soroltuk őket, majd a kategorizálás után megszámoltuk a taxonokat és a BISEL-táblázat segítségével megállapítottuk a legérzékenyebb csoportot, s annak gyakoriságát. A biotikus index eredménye 5 lett, ami azt jelenti, hogy mérsékelten szennyezett a víz.

Mindent összevetve idén is nagyon élveztük mind a terepi, mind pedig a labormunkát. Felkészítő tanárunk végig segítette a harmonikus munkát, közben pedig újabb-és újabb érdekes információkkal gazdagította tudásunk.

Végzősként kissé szomorúan fejeztük be az első fordulót, hisz tudtuk, ez az utolsó ilyen alkalom, hogy a BISEL versenyre gyűjtjük anyagunk.

Ezúton szeretnénk megköszönni Masa György tanár úrnak azt a rengeteg tudást, ami már évek óta hozzájárul sikeres eredményeinkhez és a biológia megszerettetéséhez.

Kenyeres Karina, Schofhauser Daren, Gyenis Vivien és Kincse Csongor

FOTOSZÍNTÉVESZTŐK csapata

Bélap Rights Reserved.