Kategória: Cikkek

Nagy hagyománya van a gólyák avatásának itt nálunk, a Bélában. A már elballagott diáktársaink tudnának mesélni a régi, nagy, híres-neves gólyabálokról, melyeket még az MNÁMK tornacsarnokában rendeztek. Tanárparódiák, tánc, avatás, avagy minden szép és jó, amit megérdemelnek gólyáink. Immár három éve, azaz mióta én és évfolyamtársaim kis hetedikesként léptünk be az iskola kapuin, egy másféle gólyabál, úgynevezett gólyaavató kerül megrendezésre. Nekünk egy szabadtéri, középkori avatót rendeztek az akkori tizenegyedikesek, tavaly az iskola udvarán avatták fel az újoncokat, idén pedig az iskola tornatermében. A kijelölt osztálytermekben, interaktív táblákon keresztül lehetett megtekinteni a műsort és az avatást. A technika ördöge sajnos közbeszólt, nem zajlott le problémamentesen a közvetítés, de így is élvezhető volt. Én, illetve pár osztálytársam az A2-es terem felé vettük az irányt aznap este, de szóltak nekünk a műsor kezdete előtt pár perccel, hogy vannak még szabad helyek a csarnokban, így hát megindultunk és sikeresen helyet is foglaltunk. Felvezetésként megtudtuk, hogy királyunk és királynőnk meglátogatja tartományunkat (iskolánkat), és beszámolót várnak az itt történtekről, vagyis mégis kik, miért, illetve hogyan rabolták el gólyáink osztályfőnökeit. Megtekinthettük a rablásról szóló kisfilmet, melyben betekinthettünk a gólyák feladataiba az elmegyógyintézetté átalakított iskolában. A film végén hatalmas taps jelezte, hogy milyen jó munkát is végeztek szervezőink. Mindezek után minden bejövő osztály egy kis műsorral készült, voltak, akik táncoltak, gyerekdalt, vagy akár saját szerzeményt adtak elő, egyszóval mindenki kitett magáért. Végezetül megkezdődött a hivatalos „bélás diákká” avatás, illetve új tanáraink avatása. Az utolsó oklevél átadása után kezdetét vette a táncház, így igazán jó hangulatban telt az este további része. Ezúton szeretném üdvözölni „új” bélás társaimat, tanárainkat, illetve köszönetet mondani a 11. évfolyamnak, hogy kitalálták és lebonyolították a gólyaavatót. Igazán hálásak vagyunk nektek!

Fotó: Varsányi Zsófi

Szöveg: Polyák Imre

Mielőtt belevagnék egy hosszú értekezésbe akármiről, szeretném elmondani, hogy nagyjából miket fogtok itt látni. Természetesen az aktuális időszak divatszíneit, újabb darabjait, lelőhelyekkel ellátva, de ezeken kívül néha egy-egy sztár aktuális, vagy éppen régebbi baklövéseit is igyekszem leleplezni.

Idén nyáron hódítottak a pasztell árnyalatok: mind ruhákon, mind kiegészítőkön megjelentek. Bár itt az ősz, de a nyáron beszerzett göncöket nem érdemes kidobni, ugyanis ezek a holmik nagyon jól beleillenek egy szeptemberi vagy akár októberi összeállításba. Ha már egyszer visszautalunk a nyári trendekre, akkor muszáj szót ejteni a virágmintáról, ami – az meg egy dolog, hogy tavasszal – de idén ősszel is hódít! Bármilyen meglepő, de ez a mindannyiunkat a könnyű, kis ruhákra és lenge szoknyára emlékeztető minta megjelenik a szeles őszi napokon is. Szóval, ha egy divatlap címlapján ezzel találkoztok, akkor szó sincs szerkesztői hibáról, sem évszaktévesztésről.
A tavalyi jolly joker-darabok, a kockás ingek és szoknyák továbbra is divatban maradnak minden mennyiségben, az ízlésesség határain belül és azokon túl.

Szabó Laura

Idén is – az előző évekhez hasonlóan – megrendezésre került iskolánkban a Bélás nap. A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon számos programon vehettünk részt. Több tanulóval is beszéltem, megkérdeztem véleményüket a programokról. A kínálat idén nagyon jól sikerült, mert voltak „tudományosabb” jellegű rendezvények – bár ezeken is inkább a szórakozás volt a cél –, és sokunk örömére kevésbé tudományosak is. Ebben a megkérdezettek is egyetértettek. A kedvencek között volt a Lóverseny, de voltak olyanok (elsősorban lányok), akik a Kockahas-versenyt várták a legjobban. Népszerűek voltak még a különböző kvízek, valamint a „szerencsejátékok” is. Volt olyan program (például a Kukiragasztó verseny), ahol annyian voltak, hogy egy idő után már nem is tudtak több embert fogadni.
Viszont, mint tudjuk, ezt mind meg kellett szervezni. A programok diákszervezői egytől egyig élvezték a feladatot, az osztályokban pedig a diákok egymásnak adva a stafétabotot vállaltak felügyeletet.
Néhány vélemény…

Szervező: „A mi programunkkal elég sok munka volt, mire az egész összeállt, de együtt csináltuk a legjobb barátaimmal, direkt így is vállaltuk el, így nem jelentet gondot.”

Résztvevő: „Örülök, hogy van ilyen nap, mert tényleg jó volt, igaz én nem csináltam sok mindent a szervezésben, de jövőre be fogok segíteni. Idén meg csak szórakozom.”

Talán elmondható az általánosan, hogy a hetedik, valamint a bejövő kilencedik évfolyamok a leglelkesebbek, de a többiek is örültek annak, hogy ez a nap tényleg nem a tanulásról szól, hanem valami egészen másról, és természetesen mindannyian nagyon élveztük a 2014-es Bélás napot.

Szabó Laura

A képek szerzője: Varsányi Zsófi.

Tudjátok, hogy iskolánkból a 4. korcsoportos lányok az Országos Diákolimpián harmadik helyezést értek el úszásból. Ez alaklomból feltettem néhány kérdést az egyik csapattagnak.

Mióta úszol?

Én személy szerint nyolc éve úszom,nagycsoportos korom óta.

Milyen érzés váltót úszni? Mennyiben különbözik az egyénitől?

Váltót úszni teljesen más érzés, mint egyénit. Nagyobb az adrenalin, mert ha rosszat úszol, nem csupán saját eredményed rontod le,hanem az egész csapatét. Abban is különbözik a kettő,hogy mivel félsz, hogy lerontod társaid eredményét,  jobban izgulsz,ezáltal gyorsabban is úszol, mindent beleadsz.

Mennyire összeszokott a társaság? Mennyit készültök egy-egy versenyre?

A társaság összeszokott, jól kijövünk egymással. Egy átlagos edzés is nagyon kemény, így nem sokkal többet készülünk versenyekre.

A válaszokat köszönöm Horkics Dórának, és gratulálok a többi csapattagnak is: Huszár Olíviának (7.B), Podmaniczki Zsanettnek (8.A),Barta Sárának (8.A) és – természetesen – Horkics Dórának (7.B), valamint edzőjüknek, Pass Ferencnek.

Ignácz Melissza

Gyakran csíphetjük el ezeket a mondatokat egy átlagos tini-beszélgetésben. Mi is az a selfie? „Olyan fotó, amelyet valaki magáról készít, jellemzően okostelefonnal vagy webkamerával, azután pedig feltölti valamelyik közösségi oldalra” – hallhatjuk a definíciót. Sőt ennek a szónak, mely 2013-ban az év angol szava lett, már több változata is fellelhető. Egyik ilyen szó a welfie (workout selfie), mely edzőteremben készült önportrét takar, míg másik a drelfie (drunken selife), ami pedig részeg önportrét jelent.

A szót az Oxford Dictionaries szerint először 2002-ben használták egy ausztrál online fórumon. Ezután a közösségi oldalakon egyre nagyobb mértékben kezdett terjedni, ma már pedig szinte az összes fiatal, sőt jópár felnőtt is használja. Találkozhatunk a kifejezéssel a médiában, a celebek kapcsán, a hétköznapokban, vagy akár a politikában is. Nem titkolt ugyan, hogy maga Barack Obama is készít selfie-ket, Orbán Viktorról is láthattunk már önportrét, illetve Vilmos herceg is készített egy képet pár járókelővel.

„A selfie kultusza a hétköznapi embereket ünnepli” – állítja egy pszichológus, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már a hétköznapi emberekről sokkal több fénykép elérhető, mint a modellekről.

Egyszóval a selfie-k terjedése megállíthatatlan. Igaz, hogy nem minden esetben fényképezzük magunkat jókor, jó pillanatban, mégis ezzel örömet okozhatunk magunknak, illetve barátainknak. Egy dologra azonban figyelnünk kell, fontos, hogy viselkedésünkkel ne zavarjunk másokat. Ha kellően tiszteletben tartjuk ezt, akkor semmi akadálya a selife-k gyártásának!

Tehát selfie-re fel! Végül pedig álljon itt „Az év selfie-je”, melynek Ellen Degeneres volt az ötletadója a 2014-es Oscar-gálán.

(Fotók: Google-képek, Mr. Bean Facebook-oldala, www.dailymail.co.uk) 

Polyák Imre